6 perc olvasási idő
A bolygókat eleink bujdosócsillagnak, bujdosónak, vándorcsillagnak vagy prófétának nevezték. A Fényt a csillagok hordozzák és ők biztosítják a keretet, a statikus működést, míg a bolygók közvetítenek, és az Univerzum dinamikus, cselekvő működését fejezik ki.
A Bak időbeli jegy-érvénytartamakor (december 21-január 20), az energiák összehúzódása a jellemző, az anyag összeszűkül, hogy tisztulás útján a lélek, a szellem tágulhasson, kiemelkedhessen. A külső sötétséget a belső világossággal ellensúlyozzuk.
A bolygók cselekvésében egyöntetű tevékenységet, jelenlétet jelent az “otthon-lét”, az “uralom”, ami azt jelenti, hogy a bolygó által képviselt tulajdonságok egyenletesen ömlenek át az egész jegy-érvénytartamra. A Bak-jegy uralkodó bolygója a Szaturnusz, aki az anyaggá tömörödést, az összpontosítást, a lényegre figyelést, a tapasztalati tudást, az elmélyülés fontosságát képviseli.
Ha csak a fizikai megjelenését nézzük, a Szaturnusz a Naprendszer utolsó, még szemmel látható bolygója, ő a “küszöb őre”, ő van a látható világ határán, keretén. 29 év alatt kerüli meg a Napot. A bolygót látványos, jégből és törmelékből álló gyűrűrendszer veszi körül. Titán nevű holdjának jelentős légköre van. A Földről látható “hétbolygó-rendszer” tagja.
A görög mitológiában Kronosz (latinul Szaturnusz) az Ég istenének (Uránosznak) és a Földanyának (Gaianak) a fia. Kronosz neve szorosan kapcsolódik az időt jelentő „chronosz” szóhoz (vö. kronológia, kronométer stb.). Legtöbb ábrázolásában megeszi a gyermekeit, amit az analógiák szintjén tudunk megérteni: az idő „felfalja” a perceket, órákat, napokat, évszázadokat, évezredeket. A mitológia szerint Kronosz egyik fia, Zeusz (latinul Jupiter) megmenekül. Ő lesz majd az, aki átveszi Kronosztól a hatalmat. Míg Kronosz a törvények alapján uralkodik és ő a tapasztalat bölcsessége, addig Zeuszt a kegyelem vezérli, ő a szeretet bölcsessége. Az idő felett egyedül a szeretet uralkodhat.
Az asztrológiában a bolygók közül a „nagy jó” képviselőjének hagyományosan Jupitert tekintik, Szaturnuszt pedig a „nagy rossznak” (Vénusz a „kis jó”, Mars pedig a „kis rossz”). De tudnunk kell, hogy nincs olyan, hogy egy bolygó-tulajdonság jó vagy rossz legyen. Az emberen és tágabb környezetén (pl. nemzeten) múlik, hogy a bolygókhoz kapcsolódó késztetéseket milyen irányba (jó vagy rossz), illetve milyen szinten (magas vagy alacsony) bontakoztatja ki. A maga helyén és a maga idején ugyanaz a tulajdonság jó is és rossz is lehet.
Szaturnusz szimbolizálja a struktúrát, a keménységet, a lehatárolódást, ami ugyanakkor tartást és stabilitást ad, következetességre kényszerít. Jelképezi az összehúzódást, a merevséget, a bezárkózást, a határok kiépítését, a visszafogást, a gátlást, a szigorú elvárásokat és elveket is. Alacsony szinten ez kíméletlenséggel, pénzéhséggel, lelkiismeretlenséggel, zsugorisággal, fösvénységgel és gyűlölettel is párosulhat. Alacsony szinten nem enged a saját törvényeink szerint élni, visszatart, visszafog, nem enged kibontakozni, a maga törvényeit erőlteti, és ha nem vagyunk hajlandók elfogadni, akkor megfojt, így a kizárólagosság elfajult változatát képviselheti. Ugyanakkor magas szinten a megtartást szorgalmazza, pl. úgy, hogy nem engedi kibontakozni az életet a téli napforduló idején, mert ha az kibontakozna, akkor az élővilág elpusztulna, megfagyna a rideg körülmények között. Így a Bakban a Szaturnusz a Nyilasból hozott élet-generáló, teremtő energiákat őrzi, menti át a természet következő “feltámadásához” (a feltámadás majd a Kosban valósul meg).
A Szaturnuszhoz tartoznak a korlátok. Pontosan kijelöli a működésünk határait, csak akkor enged továbblépni, ha a Fényt visszük tovább és azt, ami életképes. Elvéhez tartoznak a próbák, a cél eléréséhez szükséges kitartás, a kitartó, lépésről-lépésre haladás és a kizárólag saját tapasztalással szerezhető, az idők során beérő, letisztuló bölcsesség. A küszöb őreként legtöbbször gátló tényező, kérlelhetetlen, kegyetlen határőr, az alacsony szinten működő embert távol tartja a magasabb világok küszöbétől, és csak azt engedi át, aki kiállta a kemény próbákat és a szerencsétlenségben felismerte a megtisztító, felemelő törvényszerűségeket. A nagy akadályozó, a kibontakozás és az eredmények gátlója, de ennek az igazi értelme az, hogy mindezzel próbára tegye az embert és az anyagias életcéloktól a magasabb rendű célok felé terelje. Lelkünkben is megmutatja a határokat, a gátakat, amik a fejlődésünkben hátráltatnak bennünket.
A Szaturnusz föld elemű, férfias őselv. A lényegre figyelés, a tapasztalati tudás, az értékek őrzése, az elmélyülés fontossága, a kötelességtudat, a tisztelet és a megbízhatóság tartozik hozzá. Népmeséinkben legtöbbször öreg sánta (néhol énekes) koldusként találkozunk vele, azaz általában öreg és általában mozgássérült. Mivel a Szaturnusz a Naprendszer – szabad szemmel látható – legtávolabbi bolygója, úgy látszik, hogy nagyon lassan jár, és a külső világ felé is megvan a közvetlen kapcsolata. Éppen emiatt tud nagyon sok tapasztalatot összegyűjteni. A kor bölcsességet ad, olyan éleslátást, amilyent csak a tapasztalatokkal nyerünk. Már tudjuk, hogy a sántaság egyfajta szentség a magyar hagyományban (a SáNTa és a SzeNT egymás hangalaki megfelelői). Koldusként nincs semmije, ami megfogható, csak a mérhetetlen tudása és tapasztalata, amivel útba tud igazítani.
Szaturnuszt remeteként is ábrázolják (pl. Tarot kártyán) ekkor nem másokat szorít korlátok közé, hanem magát különíti el a többiektől azért, hogy befelé tudjon érlelődni. A remete kezeiben lámpás, könyv vagy homokóra van. A homokóra az idővel való kapcsolatát hangsúlyozza, a könyv vagy a lámpás (Fény) pedig a benne rejlő szellemi természetű értéket, műveltséget képviseli. A Bakban születő Fényt őrzi és – majd a Vízöntőben – adja tovább.
Képünkön a késő középkori miniatúra Szaturnusz bolygó-istenséget jeleníti meg. Hóna alatt mankó (sántaság), kezében sarló. A lábánál lévő két kis körön belül utalnak a két „otthonára”, a Bak- és a Vízöntő jegy-érvénytartamra.
A bölcs, megfontolt öreg, a befelé forduló remete, a karma, a sors, a végzet kifejezője. A földi lét minden sorsszerű vonatkozásában Szaturnuszé a végső szó. Szaturnusz-jellegű a sorstendencia, a karmikus adottság és mindaz, ami az életben végzetszerűnek látszik. Emiatt látjuk az ábrázolásokon kezében sarlóval vagy kaszával.
A Szaturnusz magyar neve: Székelyek csillaga
