6 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap december 19. és január 19. között halad el a Nyilas csillagképe előtt. Ez azt jelenti, hogy a precessziós csúszás miatt Bak jegy-érvénytartam idején (december 21- január 20) a Nap mögött nem a Bak-, hanem a Nyilas csillagkép van.
A Bak jegyében érzékelhető precessziós csúszást legjobban a Fehérlófia című mese elején érhetjük tetten, amikor egy fehér ló a fiát hét esztendeig szoptatja, majd azt kéri tőle, hogy húzza le egy nagy fa kérgét. Nem tudja a fiú megtenni, ezért az anyja megint szoptatja hét esztendeig, majd újra felküldi egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzza, így már elég erős ahhoz, hogy „világra induljon”.
A precesszió miatt ma már a Nyilas csillagkép mögül – a Tejút központjából – érkező teremtő energiák nem a Nyilas, hanem a Bak havában érkeznek a földre. A Baknak az emberi zodiákusban a bőr felel meg (a bőr az Én és a nem-Én határa), így ezzel analóg módon a fa kérge is a Bakhoz, illetve annak uralkodó őselvéhez, a Szaturnuszhoz tartozik (a Szaturnusz, az utolsó, szemmel látható bolygó, a „világ” határán őrzi a küszöböt, a határt). Képünkön a Bak (Kecske) ágaskodik fel a(z Élet)fára.
Vajon miért feltétele a rátermettségnek, az önállóságnak és az elindulásnak az, hogy le tudja-e húzni Fehérlófia a fa kérgét? Hiszen tudjuk, hogy az élőfa kérgének a lehúzása akár a fa pusztulását is okozhatja! A népmesék egyetemes szinten fogalmaznak, nincsen bennük oktalan pusztítás, ezért ezt a képet az analógiák szintjén tudjuk csak megérteni.
Pap Gábor a Fehérlófia meseelemzésben adja meg a kérdésünkre a választ: „Ha földi küldetését teljesíteni akarja a hősünk, ezzel a (precessziós) csúszással feltétlenül számolnia kell. Ez a csúszás pedig azzal az igen kellemetlen jelenséggel jár együtt, hogy az élet felszíne (kérge) egyre kevesebbet árul el a mögötte lüktető élettartalomról, magáról az “élőfa” minőségről. Ha ez utóbbival kapcsolatot akarunk teremteni, más szóval, ha a velejéig akarunk hatolni a való világ működésének, akkor annak az arcáról bizony le kell rántani a maszkot. Fehér lóval, az anyával szólva: le kell hántani a világ (kozmikus és ezzel szervesen összefüggő üdvtörténeti) működésrendjéről az immár semmitmondóvá, illetve egyenesen hazuggá hitványult kérget”.
Maga a mese a Nyilas jegyéből indítja a történetet, amelyet a következő képjelek alapján állapíthatunk meg: a Nyilast a fehér Ló (a Ló a Nyilas keleti megfelelője) képviseli. A Nyilas csillagképnél metszi a Tejút a Naputat. Így a Tejút képjele is megjelenik egyrészt a kétszer hét évig történő szoptatásban (tej), másrészt abban a fában, amelynek kérgét Fehérlófiának le kell húznia. Tudjuk, hogy az Élet-vagy Világfa a Tejút képjele. (Egy „kozmikus fokozattal” feljebb – az elemek szintjén -, az Élőfa az ötödik elem képjele is.) A fehérség és a tej az ős Egy megidézésre alkalmas jelkép, hiszen fehérségéből kibontható az összes többi szín, illetve a tej életünk első táplálékaként minden fontos tápanyagot magában foglal. Az eredet, a teljesség szellemi-lelki tisztasága, a teremtő erőkkel való összhang a belső/felső világba tett utazást segíti.
Bennünket, magyarokat mindig és mindenütt a Nyilas-tulajdonságok letéteményeseinek tartottak, mitikus történelmünk kutatói szerint mi vagyunk a Fehérló fiai. A mi „pályára állásunknak” a feltétele a kéreg lenyúzása. A mese nekünk és rólunk szól, „Fehérlófia erényei a mi erényeink, hibái a mi hibáink. Leküzdésükhöz a követhető példát Fehérlófia kínálja nekünk – ma is, hétköznapjainkban is.” Fehérlófia társai saját tulajdonságaink „elfajulásainak” a lehetőségei, úgymint ”indokolatlan gőg, túlzott magabiztosság, felszínes tájékozottság”. Ezek mind a látszat alapján történő megítélésből erednek. Így a mélybe tekintés, és saját mélytudati tartalmainkkal való szembesülés – önismeret! – során kell megtanulnunk, hogy a felemelkedésünk egyetlen biztosítéka, ha a legmélyebb tudati szinten is a szeretet és az ingyen kegyelem – úgy adunk, hogy nem várunk érte viszonzást –, pontosabban az ingyen kegyelem feltűnés nélküli gyakorlása vezérel bennünket: lásd a mesében a fiókák megmentését.
De nemcsak a nemzeti lét szintjén, hanem egyéni szinten is igaz az, hogy meg kell szabadulnunk az álarcainktól, ha el akarunk jutni isteni önvalónkhoz. A mai ember nem maszkot visel, hanem álarcot. Nem a saját arcunkat mutatjuk: viselkedünk, a külvilág felé igyekszünk megfelelni az elvárásoknak, nem mindig igaz: ami szívünkön az a szánkon.
Mondhatjuk, hogy semmi különbség a maszk és az álarc között, pedig bizony nem ugyanaz a kettő. A szándék a különbség. Régi kultúrák varázslói, sámánjai és még a mi táltosaink is (pl. szarvas) maszkot vettek fel az átlényegüléshez azzal a szándékkal, hogy átéljék: egyszerre vagyunk részei és az egésze a teremtett Mindenségnek. Amíg a maszk az összpontosításban, a befelé indulásban segít, hogy megtaláljuk az utat, ami a forráshoz, a Fényhez, a szeretethez vezet, addig az álarc (azaz a hamis arc) kifelé mutat mást, mint akik belül vagyunk. Kellő alázattal és önismerettel megtapasztalhatjuk, hogy mekkora bennünk a gyarlóság, mit is álcázunk valójában, van-e irigység, gyűlölet, harag a lelkünkben. Tudnunk kell, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Az álarc, a kéreg lenyúzása mögött megtalálhatjuk a mindannyiunkban jelen lévő isteni Fényt, amelynek ideje a felszínre születni. Be kell világítani az értelmünk erejével a lélek rejtett zugait, és nem szabad félnünk attól, hogy a Fény, amelyik felderíti a belső tartalmakat, fájdalmat okoz. A nagy horderejű átalakulás nem biztos, hogy elsőre sikerül, de a kitartásra a legjobb példákat a népmeséink adják.
Vigyük a figyelmünket a felszínes káprázat világából a mélybe, illetve a fentre, hogy a megszülető Fény ne csak bennünk, hanem a környezetünkben is növekedhessen. Forduljunk a Fény felé, így mögénk kerül az árnyék. Keressük azok társaságát, aki a Fény felé néznek, és segítsünk azoknak, akik háttal állnak neki. Minden út a Szeretethez vezet!
