TejútA TEJÚT KÉPJELE A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETBEN

2020.11.29.

5 perc olvasási idő

Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.

Hétköznapi szinten: szarvasos díszítésű tányért látunk.

Előző írásunkban bemutattuk, hogy Csontváry Kosztka Tivadar “Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban” című festményén hogyan jelenik meg az a kozmogóniai – a mindenség születésével kapcsolatos – képlet, amely szerint a mi kozmikus környezetünkben tartós élethelyzet a Tejút központból és a Nyilas irányából érkező teremtő-, és a Szűz irányából várható lefékező, és ezáltal alakot, formát adó erő szabályozott együttműködése esetén alakulhat ki. Bármily hihetetlen, de a szarvasos díszítésű tányérunkon is ugyanez a képlet jelenik meg a népművészet eszközeivel.

Tudjuk, hogy a dísztányérok általában a konyhában vannak (voltak), ott is legtöbbször egymás mellett vagy alatt egy-két sorban. Több helyen a pitvar és a konyha között „diadalív” vezet(ett) át, éppen úgy, mint a hosszházas templomokban a hajóból a szentélybe, és erre kerültek a dísztányérok.

Egy kis kitérőt kell tennünk ezzel kapcsolatban: radiesztéziai mérésekkel igazolható, hogy a paraszti porta térképe nem a modern lakásokéra, hanem a templomokéra hasonlít, ahol a pitvar a hajónak, a konyha a szentélynek felel meg. Őseink a házat ugyanúgy felszentelték, mint a templomot. Bodnár Erika (Színia) az ősi magyar házakról írja: „Nekünk, magyaroknak ugyanis olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz. …a magyar ház szerkezete kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amelyek a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek. Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezkedése, és nem véletlen a különböző díszítések használata sem, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható; olvasata pedig a legmagasabb rendű dolog, ami a földbolygón létezik, és amely így hangzik: ISTEN.” A házban a tartóoszlop mennyezet alatti részét „Boldoganyának” hívják, a tetőgerendázat pedig felülről téglalap alaprajznál kettős keresztet formál, ami rovásírásunk „GY” betűje. Ennek fogalmi jelentése „EGY”, ami egyben Isten jelzője, hiszen azt mondjuk, hogy „Egy az Isten”. Tehát nem kell nekünk a Feng-Shui elég, ha csak az őseink példáját és gyakorlatát követjük, ha szakralitást szeretnénk az otthonunkba.

Visszatérve a dísztányérokra, Pap Gábor hívja fel a figyelmet arra, hogy „a fényjárás ütemezésében felcsillanó-kihúnyó mázas tányérok ugyanazt a szerepet játsszák, mint a templomi szentképek homorú, aranyozott tükrű dicsfénykorongjai.” Éppen úgy, mint ahogy a fényjárás olvassa le a fénytemplomokban a freskókon (pl. Velemér), vagy a festett mennyezet-kazettákon az aktuális évköri üzeneteket.

A téridő-egységek szerinti szinten a Szarvas a Tejút képjele, ugyanakkor – időben – a Nyilas második Hold-háza is. Térben a Nyilas csillagkép irányában van a Tejút-központ, ahonnan a teremtő erők érkeznek hozzánk. Így dísztányérunk szarvasában egyszerre jelenik meg a Tejút és annak középpontjából érkező életadó jellegű energia.

A dísztányér szarvasának visszahajló nyaka-feje, hátának íve és felemelt hátsó lába emberformát rejt a negatívjában. Népművészetünkben a pozitív és negatív formák egyenértékűek. A negatívban egy nőt látunk, aki áldott állapotban van, “magzatja” sugárzó Nap-minőség. A Szarvas agancsa szárnyat “rajzol” neki, így lehet ő a Szárnyas, azaz népi műveltségünkben a Szűz megjelenítője. Csoda történt: a Szűz Anya lett. Fia: az Emberfia, mint Nap-minőség (Világ Világossága, az Igazság Napja), az emberség ígéreteként jelenik meg a tányéron. Így válhat szakrálissá egy dísztányér.

Ha letakarjuk a Szarvas másik, azaz a szügye irányába ívelődő agancsfelét, akkor az állat „Egyszarvút” formáz (a homlokból – Keleten van olyan ábrázolás, ahol a tarkóból – indul ki az Egyszarvú egy dologra összpontosító szarva), aki az anyaságot is képviseli. Az Egyszarvúval a Rák Hold-házainak bemutatásánál már találkoztunk. Népművészetünkben a Gólya mellett az Egyszarvú is a Rák tulajdonságok képviselője. A Gólya a gyermekáldás, a megalakult család és a törődés képjele. A “gyermeket hozza” az általa képviselt önfeláldozás, mely révén útjára indítható egy élet. A Gólya csőre vagy az Egyszarvú szarva a szellemi energiák (fej) összpontosításaként, és egy célra irányításaként is értelmezhető.

Középkori ábrázolásokon a Szűz és az Egyszarvú gyakran jelennek meg együtt. A Megváltó jelképét is képviseli, aki a Boldogságos Szűz ölébe jött, hogy az emberiséget megváltsa.

Aki nem hiszi, járjon utána!

https://csillagmesekucko.hu/wp-content/uploads/2020/06/Csillagmese_logo_Csillagmese-logo-white.png

© Minden jog fenntartva!

Nink Gabriella

LIBRA Magyarország Kft.

Cégj. 13-09-178181

Adósz. 25426920-2-13

error: A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll!!