5 perc olvasási idő
A természetben lezajló lebomlást és a halált jelképezi a Skorpió jegy-érvénytartam. A levél (anyag) lehull, az energia (szellem) felemelkedik. Az anyag és az energia kettéválását jelöli, és ennek a folyamatnak az analógiás megfelelője a Sas és a Kígyó küzdelme. A Sas és Kígyó kettőséből keleten a Kígyó képviseli a Skorpiót, a kereszténységben pedig a Sas, gondoljunk Szent János evangélista ábrázolásaira. Ő már megszabadult a föld felé húzó vágyaktól, az adja a jellegzetességeit, ami fölfelé visz: a Sas. A Skorpióban megjelenő feszültség is ebben a küzdelemben rejlik: szellemisége (Sas) fölfelé ragadná, de a testisége (Kígyó) lerántja.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a felemelkedés előtt a spirituális mélységeket, a látható mögötti láthatatlant érdemes megismerni és megérteni. Át kell járni a sötétségen, elszáll a félelem, ha önuralommal és önismerettel rendelkezünk. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy elszakadjon a földtől és a szabad ég meghódítására törekedjen.
A Skorpió jegy-érvénytartam és csillagkép régi magyar neve is beszédes: Ollósnak hívták eleink. Ahhoz, hogy emelkedhessünk, a Skorpió ollójával vághatjuk el fölösleges ragaszkodásaink gyökerét. Ilyenkor érdemes feltenni azt a kérdést, hogy mit kell elengednünk ahhoz, hogy emelkedni tudjunk?
A Skorpió hava a mediterrán vagy nyugati zodiákusban a nevét onnan kapta, hogy a skorpió nagyon jól tűri a nélkülözést, rendkívül szélsőséges körülmények között is képes élni, és akár hónapokig is életben marad étkezés nélkül (állítólag vannak olyan skorpió-fajok, amelyek a radioaktív sugárzást is képesek túlélni). Az állatvilágban csak önmaga (önsebzéssel) vagy egy másik skorpió győzheti le őt. Emiatt a Skorpió a legyőzhetetlenség és a halhatatlanság tulajdonságaival felvértezett. Természetesen ezzel a legyőzhetetlenséggel hatalmas felelősség is jár.
Ahogy egy korábbi írásunkban említettük, a legújabb kor kozmológiája a Skorpió csillagkép mögé (pontosabban a Skorpió és a Kentaur csillagképek égbolt-tartományába) helyezi az általa jelenleg számon tartott Univerzum középpontját. Az Univerzum központjából kozmikus léptékű energiák, rendkívüli erők érkeznek. Ugyanez a rendkívüli nagyságú erő szükséges ahhoz, hogy a precessziós évben is megtörténjen a feltámadás. A Bika-Skorpió tengely a precessziós (kerekítve 26 ezer éves) nagy évben jelentős, mert ez a tengely választja el a világos félévet a sötéttől. A Bikában történik a sötét félévbe a leereszkedés (lásd bejegyzésünket a Bika havában), vele szemben pedig a Skorpiónál emelkedik ki az emberiség újra a 13 ezer éves világos időszakba (éppen úgy, ahogy a 365-366 napos kis évben március 21-én, a Kos havában újjászületik a természet). A kiemelkedéshez szükséges legyőzhetetlen erő működik itt.
A Skorpió víz elemű jegy. A víz az érzelmek, a lélek, a vágyak, a szenvedély, az ösztönök és a titokkutatás eleme. A Skorpióhoz – és keleti megfelelőjéhez, a Kígyóhoz – a rejtelmesség, a titokzatosság, a végletesség és a legyőzhetetlenség tartozik. Az élet körforgását szimbolizáló, saját farkába harapó Kígyó is a gyógyítás-gyógyulás, a megújulás képviselője. A Kígyó a maga „végtelenségével” és vedlésével, ugyanakkor időhöz és földhöz kötöttségével megidézi az élet körforgását, a halált és az újjászületést (földre születést).
Népmeséinkben is gyógyítóként és újraélesztőként jelenik meg a Kígyó. Ő birtokolja a „forrasztófüvet” vagy “élesztő füvet”. Ahol széttagolódik az élet (pl. felosztás a Szűzben), az egyensúly révén (Mérleg) a Skorpióban tud újra “összeforrni”.
Bár a Kígyó jegytulajdonság elsősorban férfi jellegű, gondoljunk itt a Mindenség központból érkező erőkre és arra, hogy a Skorpió jegy uralkodó bolygója a Mars, amely marsi energiákkal a nemzés tényét segíti elő. Mitológiákban ugyanakkor Kígyó altestű vagy kígyószoknyás nőkkel is találkozunk. Ebben az esetben a Kígyó a Skorpióval szemben lévő Bika testiségeként jelenhet meg, a Bikában pedig a Vénusz van otthon, annak is a „buja” képviselője. Így a Kígyó termékenység szimbólum is. A gyermekáldás a Kígyó közbenjárásával valósulhatott meg – nem mellesleg az emberi zodiákusban a Skorpió az altesti szerveknek, azok közül is elsősorban a férfi nemi szervnek felel meg -, ennek hozadéka az újjászületés.
A Bikában említettük Ádám és Éva történetét, amelynek egyik főszereplője a Kígyó. Ez a Kígyó kúszik fel az Életfán (a Tejúton) és testesül meg a túloldalon. Megkínálja Évát a saját szellemiségével (a Tudás Fájának almájával), aminek következtében Ádám és Éva szeme rányílik a másik nemre. A Kígyó, ha folyamatábraként tekintünk rá, az időt modellezi. Így a Skorpió-Bika tengelyen a Kígyó a kiszabott idő, a halandó létbe születés „véghezvivője”. Ádám és Éva így válnak halandókká.
Tündérszép Ilona és Árgyélus című népmesénkben ÁRGYéLuS nevének hangalaki megfelelője lehet: „öRöK oLLóS”. A mese precessziós nagyságrendben a Skorpióból (az Ollósból), azaz az örökkévaló önazonosság állapotából indul. Bár a közösséghez fogalmazza a legfontosabb tanulságait, az egyén felelőssége sem csökken, hiszen egyéneken keresztül jutunk el a közösséghez. A mesében a főhős a legmélyebbre száll alá, a kezdetekhez, onnan gyűjt erőt a felemelkedéshez. Az emberlét magasabb szintre emelkedéséről szól ez a mese is, és aminek alapul szolgált, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje is. Ebben, miután mindketten végigmennek a beavatás összes fokozatán, nem kevesebbet találnak, mint az „égi szépet”, a teljességet, a legmagasabb minőséget, amit úgy hívnak: „egy szerelem”.
