4 perc olvasási idő
Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.
Életképi szinten, a képeken lévő faragásokon oroszlánokat, illetve tigrist látunk.
Ahogy korábban már írtunk róla, ábrázoló- és népművészetünkben az Oroszlán legtöbbször kettő, egymással szemben álló oroszlánként jelenik meg, melyek között az Életfa (bal oldali képünkön), egy címer, vagy egy kút kifolyó vize látható. Ezt a megkettőződést a precesszióval magyaráztuk (az ún. “időnyúlást” jelzi, amikor a Vízöntőben megtakarított idő a szemben lévő Oroszlánban jelenik meg).
Régi inka és egyiptomi ábrázolásokon két egymásnak háttal ülő, a felkelő vagy a lenyugvó Napot közrefogó oroszlán jelképezte a ”túlvilági kapukat” (az éjszaka és a nappal kapuit), melyeken át a Nap este távozik, illetve reggel visszatér. Az őrállatok a hatalom erejét fejezték ki, illetve a gonosz erők távoltartását szolgálták. A kaput- és hidat őrző oroszlánszobrok állításának szokása végül is ebből a képzetből ered.
Legutóbbi írásunk Nagyboldogasszony-istenasszony ünnepéről szólt. Nagyboldogasszony az Ősanya, aki kapuja Életnek és Halálnak; híd, ami átvezet egyik létállapotból a másikba. Ahogy az Oroszlán ideje közrefogja Nagyboldogasszony napját, aki tehát a kapu, a híd analógiája, az oroszlánok úgy őrzik a hidat vagy (képünkön) az Életfát, azaz magát az Életet, egy magasabb minőséget.
(Más kultúrákban is több istenasszonyt oroszlánnal együtt jelenítettek meg. Oroszlános istenasszony pl. az egyiptomi szfinx; az oroszlánfarkú Ízisz; a fríg Kybele, aki trónon ül oroszlánoktól körülvéve, vagy kocsin, amit oroszlánok húznak, de néha oroszlánokon nyargal. A hindu Durgát szintén oroszlán hátán vagy tigris társaságában ábrázolják. Az álló és trónon ülő Szűz Máriát is megjelenítik oroszlánokkal.)
Népművészetünkben az egyes létalakulatok (növény, állat) egymásba átalakulhatnak (virágok, palmetták, madarak, griffek). Ritmikus egymást váltásuk magának az életnek a folyamatábrája. A növény a növekedést (nő), a folyamatot jelzi, az állat az állapotot, a lefékeződést, a stabilitást. (Amikor egy állat a szájából növényt “mond ki”, akkor ismét a folyamatszerűség indul el, a mindenség működésének megfelelően az “igével történő teremtés”.)
Jobb oldali képünk is, a téridő egységek szintjén, az Oroszlán időszakot idézi meg. A Tigris az Oroszlán váltótársa a keleti zodiákusban, amely a szemünk láttára alakul ki – virágokból. Népművészetünk sajátosságai közé tartozik az, hogy a pozitív és negatív formák egyenértékűek; a növény vagy állat egymásba átalakulhatnak; a szembenézet állapotra, az oldalnézet folyamatra (“úton levés”) utal, stb.
Egy zsoboki ház fűrészelt fedéldíszén lévő virágok rejtekéből egy mögöttes, egy újabb minőség alakul ki: egy szembenéző Tigris.
A fedéldísz a ház homlokzatának a dísze. A háromrétegű, emberszabású világképben a (háromosztatú) házat is fel lehet osztani szellem (tető) – lélek (lakótér) – test (pince) részekre. A ház szellemi ereje, az alkotó, megtermékenyítő szellemi erőt „katalizáló” hely a ház tetőtere (sajnos a lapos tetős házakból hiányzik ez az erő). A tető a felsőbb hatalmakkal való összeköttetést biztosítja. A homlokzaton megjelenített védő-áldó szimbólumok erejét vonzották a házba és/vagy távol tartották a háztól az ártó erőket.
A ház gazdája a Tigrisnek – a védelmi mágia segítségével – az őrző, védő, óvó (gonoszűző) szerepet szánhatta. Ugyanakkor az Oroszlánhoz/Tigrishez „ilyentájt”, a kis évben a világi uralom kapcsolódik. ViRáG szavunk a ViLáG hangalaki megfelelője, így a virágból alakulás megjelenítheti a világi hatalmat, így azt is kifejezheti, hogy ebben a házban mindenki „a maga ura”. De nagyobb léptékben is gondolkodhatunk.
A “kis-évben” (365-366 napos év) az Oroszlán az időszak jellemzője, a nagy precessziós évben (26 ezer év) inkább a Tigris. A virágokból kinéző Tigris pofájának oldalán megjelenő ívek a hullámzást is megidézik, amely megint csak a szemben lévő Vízöntő jelenlétére utal. Mivel Tigris néz szembe velünk, az emberi léptéknél nagyobb egységet, a precessziót és ez által a nemzeti vagy ViLáGi léptéket is behozhatjuk az analógiás gondolkodásunkba. A Bikánál említettük már, hogy az ősi tudás alapján a precessziós nagy évben a Bika-Skorpió, illetve az Oroszlán-Vízöntő a sarkalatos vagy kardinális tengely, azaz a nagy évben az Oroszlán-Vízöntő adja a felső, illetve alsó végpontokat. Ez azt jelenti, hogy az Oroszlánnak ugyanaz a szerepe a nagy évben, mint a kis évben a Ráké. A precesszióban az Oroszlán a Nap-erők töretlen, tiszta érvényesülését, az „Aranykort” fejezi ki. Így a ház homlokzatán, azaz a szellemiség szintjén a Tigris akár a nemzet, akár az emberiség aranykorára (is) emlékeztetheti a ház gazdáját.
„Aki nem hiszi, járjon utána!”
