5 perc olvasási idő
Népünk ősvallásában Nagyboldogasszony az Anya, a személytelen anyagi természet szellemisége (Nagy Istenanya, Anyatermészet), míg leánya, a Boldogasszony, a megszemélyesült mennyei istenasszony őrködik az anyák és az ország felett. A Szent István-i térítés óta Nagyboldogasszonyt általában Szent Annával (Szűz Mária édesanyja), Boldogasszonyt pedig Szűz Máriával azonosítjuk. (Sokszor találkozunk azzal, hogy Nagyboldogasszonyt Máriával azonosítják, de ez azért nem lehet, mert egyértelműen fennmaradt népünk hitében, hogy Nagyboldogasszonynak leány gyermeke van, nem pedig fia.) Az évkörön hét jelentős Boldogasszony ünnepünk van, Boldogasszony hét megjelenési formája, hét tulajdonsága érvényesül ekkor.
Sarlós Boldogasszony (július 2.) a Rákban, a Hold otthonában, az Istenszülő Asszonyt, a családot átölelő anyát, az anyaságot képviseli. Az ünnep előestéjén emlékeztek meg Mária anyaságáról is.
A csíksomlyói kegytemplomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez ma is a templom búcsúnapja. A templom Madonna-szobra (a képen) a HoldSARLÓN álló Babba Mária. (Az Újhold sarlója analóg az aratáshoz használt szerszámmal, a sarlóval.) A csíki székelyek és csángók Boldogasszonyt is, és a(z új)Holdat is BABBÁnak nevezik. Babba azt is jelenti, hogy szép. Sehol máshol a Kárpát-medencén kívül nem teszik hozzá Szűz Mária nevéhez a „szép” jelzőt. Daczó Árpád (Ferenc-rendi szerzetes pap) áldozatos és felemelő gyűjtése Csíksomlyó titkáról, BABBÁról, mindenki szívéhez közel hozza ősvallásunk Istenasszonyát, felfedve a „véletlen” hasonlóságot Baúval vagy Baba sumér anyaistennel, aki (többek között) az aratás asszonya is.
Babbának rengeteg párhuzama van a Nagy Anyának nevezett istennők csoportjával, amelyek eredete a kereszténység előtti időkbe tehető. Babba tulajdonságaiból elsősorban a segítő, termő, teremtő Nagy Istenanyák „tevékenysége” hangsúlyos, nem pedig a szüzesség. Nap és Hold – ugyanannak a minőségnek a két (nappali és éjszakai, egymást kiegészítő) arca. Babbához hozzátartozik a Nap is (Napbaöltözött Boldogasszony, napfelkeltevárás Pünkösdvasárnap és napnézés) és a Hold is (Babba, mint Holdistennő), emiatt sokkal közelebb áll a nagyboldogasszonyi istenanya minőséghez (Nagyboldogasszonyról a következő évköri egységben lesz szó.)
Sarlós Boldogasszony tisztelete a Kárpát-medencéből indult el Nyugatra. Az egyház ekkor a Jézussal áldott állapotban lévő (Nehézkes) Mária és Keresztelő Jánossal várandós közeli rokona, Erzsébet találkozását ünnepli (előző írásunkban írtunk erről). Népünk úgy tartja, hogy a határ minden búzafeje ilyenkor Nehézkes Mária, hiszen minden kalász méhében az „élet” rejtőzik. A magyar hagyomány a Fiúgyermekkel azonosuló „mag” megmozdulását ünnepli ezen a napon.
Nagyboldogasszony, leánya Boldogasszony, és fia, a Fiú, analógiájában a nőiség istennői varázslata jelenik meg, amikor a „szűz”, még feltöretlen földbe kerül a mag, és ez által válik termővé. A hímnemű mag a föld vizessége és melegsége folytán átváltozik, széthasad, megjelenik benne a csíra, amelyből kifejlődik az anyanövény. Ő lesz az, aki virágján, kalászán keresztül új magot, szemet érlel, aki az új élet, és új minőség újjászületését teszi lehetővé. Nem elavult ez az évezredes analógia! A mai napig így működik az élet.
Sarlós Boldogasszony az aratás kezdetét jelentette. (A városi köztudatban Péter-Pál napja – június 29 – az aratás kezdete. Ezt a XIX. században rendelték el a kereskedők miatt, hogy a nyugati piacokra időben elérjenek a magyar búzával. Ekkor már valóban voltak aratást kezdő misék, amikor az aratáshoz használt szerszámokat megáldották.) Ahogy Húsvét és Pünkösd viszonylatában, itt is éppen 50 nap van az aratás kezdete (július 2.) és vége (augusztus 20.) között.
A XVIII. századig az aratás asszonyi munka volt, mégpedig sarlóval végezték, míg a férfiak a kévét kötözték. A kaszát addig csak a fű kaszálásához használták. Sarlóval, sokkal kevesebb szem pergett ki a kalászokból. A búza arany színe, a kalász-sugara, a búzaszem a Napot idézi meg („Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap”- ahogy a régi mondóka mondja.). A búzaszem neve „élet”, (a gabona, de főleg a búza) Isten ajándéka. Eleink minden búzamagon Jézus képét látták, nem hagytak kárba veszni egyetlen szemet sem. (Ugyanakkor az elhullott kalászokat a szegények felszedegethették, az ég madarainak pedig állva hagytak egy-egy csíkot a gabonából.)
Több település mondájában szerepel, hogy látták Sarlós Boldogasszonyt aratni, jobbjában sarlót tartott, a bal karján a Kis Jézust. Ezeken a helyeken kápolnák, templomok épültek (pl. Csíkrákos, Hasznos-Fallóskút, Jászdózsa). Hagyományunk úgy tartotta, hogy a Szűzanya arat, Jézus pedig mögötte halad és elválasztja a búzát a konkolytól, azaz az aratásban az ítélet jelenik meg (nem véletlen, hogy majd az Arató Szűz ideje (sarlójával rendet vág!) után következik a megmérettetés, a Mérleg időszaka – „ki mint vet, úgy arat”).
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós anyák védelmezője. Bár a Szűzanya minden ember égi édesanyja, de BABBA, Szép Szűz Mária és Boldogasszony neveken, ahogyan a magyar hagyományban és archaikus népi imádságokban szólunk hozzá, csak a mi Égi Édesanyánk.
