6 perc olvasási idő
Szent György napja (április 24) a kikelet ünnepe, ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja. Előző írásunkban bemutattuk a természet gazdagságát és az ilyentájt esedékes magatartásformákat. Szent György legendájának felidézésével azt nézzük meg, hogy ezek hogyan jelennek meg a szimbólumok szintjén, olvassunk képírást az életképi szinten túl a téridő-egységek szintjén, és így értelmezzük Szent György üzenetét.
Korábban említettük, hogy az évkörben a fénynek a sötétséghez való mindenkori aránya az irányadó, melyhez erkölcsi értékek is tapadnak, így az évkörön a fény-sötétség viszonya határozza meg, hogy melyik szent tulajdonsága válik példamutatóvá. Ilyenkor a Szent György-tulajdonság „váltódik ki”.
Szent György harcos szent, ő a „sárkányölő” hős a képzőművészeti ábrázolásokban és legendájának leírásaiban. Ezek alapján egy pogány város királyának a leányát és a várost mentette meg a sárkánytól. Nem minden legendás változatban öli meg Szent György a sárkányt, több helyen csak hatástalanítja, küzdelmét a lány is segíti, aki a legyőzött sárkányt bevezeti a városba. (Nekünk ez utóbbi változat jobban tetszik, majd kiderül miért.) A lány később megtért és a város lakóit is kereszténnyé tette. Ennyit az életképi szintről.
Téridő-egységek szintjén a legenda szereplői a Bika dekanátusait idézik fel. A Bika föld-elemű jegy, így az évkör másik két föld-elemű jegye, a Szűz és a Bak csatlakozik hozzá dekanátus szinten: Szent György a Bika képviselője, a megmentendő leányzó a Szűzé. A képeken a sárkány, mint hurkos farkú sárkány jelenik meg, így ő a Bak sárkánya, akivel a téli napforduló idején már megismerkedtünk. (Rajta kívül még két sárkány-minőség van az évkörön, erre most nem térünk ki. Éppen azért nehéz a sárkányokkal küzdeni, mert a hatástalanításukhoz tudni kell, melyikkel küzdünk éppen.). Szerepel a képen még egy fehér ló, ami a Nyilas-tulajdonságok képviselője, egy vár, ami szintén Bak jellemzék, és egy fehér kancsó a Szűz kezében, ami a (Bakra ráömlő) Vízöntő (Kanta) tulajdonságokat is behozza a képbe.
Miért kell legyőzni a sárkányt? Milyen veszélyeknek van kitéve a ló, akinek lábára kerül a hurok? Milyen veszélyeknek van kitéve a szűz? Miért hozza a lány a kancsót? Miért kell bevinni a sárkányt a várba, amikor már éppen hatástalanították? Sorjában megpróbálunk minden kérdésre választ találni.
Előző írásunkban utaltunk rá, hogy a Bika havában, a természet a legszebb arcát mutatja, ilyenkor az érzéki típusú tapasztalások kerülnek előtérbe. A szerelem, a nász hónapja ez. De csak azzal az önzetlenséggel teljesedhet ki a Bika tulajdonság, amikor az öngyarapítás után meghaladjuk önmagunkat, kiemelkedünk és továbblépünk az élet továbbvitele érdekben.
A Tejút-központból, a Nyilas csillagkép irányából, érkező élet-generáló energiát viszi, vinné tovább az évkörön a teremtő energiák képviselete, a fehér Ló, de a sárkány hurkos farka visszafogja. A hurkos farkú sárkánynak, a Bak képviselőjének, mint érték őrző minőségnek nagyon fontos a szerepe a téli napforduló idején. Akkor és ott a sárkány farkának a hurokja, a maga helyén, életet véd, de itt már az önzés megtestesítőjévé válhat. Akkor a hurokban, a sötétség szorításában Fény születik. Tavasszal viszont ő a tél képviselője, a megkötő, az élet folytatását korlátozó magatartás megjelenítője, visszahúzó erő. A fagyosszentek is a tél szorító hidegét hoznák vissza. Ha itt és most nem hatástalanítjuk ezt a visszafogó erőt, akkor az élet az önzésbe fúlna és rövid úton lecsengene. Önzés az érzéki élvezetekhez való ragaszkodás, annyira jól érezzük magunkat ebben a sok szépséggel megáldott időszakban, hogy az Istennek sem akarunk tovább menni. A Bak visszatartana, marasztalna: maradj itt, élvezd az életet, ne akarj emelkedni. Emiatt kell itt és ekkor hatástalanítani.
Az érzéki típusú élvezetek halmozása más veszélyeket is rejt. A téli, sanyarú időszak után soha nincs annyi szín, puhaság, hang, íz, illat, mint a Bikában a szerelem, a csábítás, a buja és érzéki örömök idején. A szüzesség maga és a Szűzhöz tartozó tisztán látás és racionalitás itt van a legnagyobb veszélyben. Nagyon lényeges, hogy töltődjünk az érzéki örömökkel, éljük meg őket, éljünk velük, különben később irigyelni fogjuk másoktól, akik megélték. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a szüzesség mikor találkozik, ismerkedik ezekkel az érzéki típusú tapasztalásokkal. Ha megfelelő időben és közegben találkozik vele, akkor már nemcsak önmagának, hanem a saját örömén túl a másik emberrel együtt keresi a gyönyörűséget, lélekkel megtöltve, felemelő módon. A nemi élvezetek síkján a Bikában még nem a gyermekáldás van a központban, hanem az, hogy ezeket az élvezeteket egyáltalán fontosnak tartsuk az életben. A gyermekáldás azután jön, amikor megtanultuk a társsal szemben való viselkedést (Ikrek), és a következő szinten (Rák) már a saját érdekeinket megkisebbítve mások javára –a gyermekeinkért – önmagunkból tudunk adni.
Az élet továbbvitelének lehetőségét biztosítja a tiszta Szűz tulajdonság is, akit a teremtő energiák képviselete, a Ló hoz. A Szűz kezében kancsó van, Kanta, a Bakon áthullámzó Vízöntő képjele, ami a Bak tulajdonságrendszerbe hoz tisztulást és menti át a Nyilasból induló életet a következő jegy-érvénytartamokba (a Halakba majd a Kosba, a természet feltámadáshoz és újjászületéséhez).
Szent György hatástalanítja a sárkányt, nem öli meg, mert a maga helyén és mértékében nagyon is szükség van rá. Nem arra tanít, hogy pusztítsd el, hanem ott, és akkor használd, ahol, és amikor annak az ideje van. Ahol az előrevivő erőnek és nem a megkötő erőnek kell érvényesülni, ott a földre kell szegezni és (mivel a Szűz a Baknak is dekanátusa) a Szűz vigye a várba, a helyére, ami a Bak közege (a vár, a város, kőből épült, ezért Bak analógia).
A Szent György által képviselt tulajdonság tehát nélkülözhetetlen, különösen napjainkban, amikor a fogyasztói társadalom rendszere éppen a földhöz kötöttséggel (az érzéki típusú kihívásokkal) próbál alattvalóivá tenni, kézben tartani, visszafogni bennünket. A mértékét kell megtapasztalnunk annak, ami feltétlenül kell az élethez. Nem szabad és nem kell megtagadnunk az élet élvezetét, de mértékkel kell használnunk, és amikor itt az ideje, felül kell tudnunk emelkedni az érzéki élvezeteken, meg kell haladnunk a földhöz kötöttséget. Erre tanít bennünket Szent György.
Május elseje Fülöp és Jakab, a zöld ág és zöld levél napja, a tavaszi virágzás, beporzás, zsendülés, az ég által megáldott, termékenyített Föld örömünnepe. Tombol a szerelem, a szerelmes legények májusfát, hajnalfát állítanak kedvesüknek. Ez a nap a mi „Valentin-napunk”. Előbb a május elsejei felvonulások, majd az idegen Valentin-nap miatt ma már kevesen emlékeznek arra, hogy nekünk is van szerelem-ünnepünk és azt épp május elsején ünnepeljük.
A képen: Szent György és a sárkány; forrás: Jovan mester Csevinből
