2 perc olvasási idő
A Kos a kezdet, a feltámadás, a harc mítosza. A nyugati, vagy mediterrán zodiákusban a kos viselkedése, szarvai jelképezik ezt az időszakot, az akarat, a cselekvési vágy, a vállalkozó szellem, az öntudatosság és a vezetési szerep keresése.
A Kos állatövi egysége nem azért viseli a kos nevét, mert a csillagkép ennek a formáját idézi (nem idézi!), hanem mert a Kos havában a természet évről évre ismétlődően azokat a mozgástendenciákat valósítja meg, amelyek a környezetünkben élő állatok közül a kos viselkedésében nyilatkoznak meg legszembetűnőbben. (A Napút mindegyik csillagképére ugyanez az elv érvényes! A fény és sötétség egymáshoz való folyamatos arányváltozásaihoz kapcsolódó tulajdonságok jelennek meg a Napút csillagképei nevében is.) A kosról először a faltörő kos jut mindenkinek az eszébe (a kos nemi gerjedelmében fejjel megy mindennek), illetve ezzel analóg módon az a cselekvés, amikor valaki fejjel megy a falnak. Emiatt Kos analógia a faltörő kos, kosszarvas fejdíszek, homlokdíszek.
A Kos a szenvedélyes erőt, az alkotó és minden irányba kisugárzó energiát szimbolizálja. Ez jelenik meg a tavaszi felpezsdülésben és udvarlásban. A növényvilág robbanásszerűen megújul, feltámad a téli tetszhalálból. Ez a robbanásképlet jelenik meg fő-erővonalaiban a Kos jelében, illetve képjeleiben, illetve ez az erő indítja a természetben a fogantatást, az áldozat árán való újjászületést és a feltámadást.
A Kos marsi energiáihoz – alacsony szinten – a harc, a civakodás, veszekedés, verekedés, harctér tartozik. Emiatt jellemző tárgyai lehetnek a fegyverek, kardok, ostromhoz használt tárgyak. Magas szinten ide tartozik a lovagiasság és a nyíltság. A harc lehet belső harc is, így az önmegvalósítás is Kos analógia. Újjászületés, kiszabadulás, megszabadulás, felemelkedés, kitörés egy bezárt állapotból fizikailag, lelkileg, szellemileg. A gyakorlati életben ekkor lehet igazán a jövő felé fordulni, a test-lélek-szellem hármasságát hatékonyan működtetni, a magasabb rendű célok érdekében meghozni a kellő áldozatot (Paksi Zoltán nyomán). A Koshoz tartozik az alsó világból a felső világba vezető út (ezt érhetjük tetten a Fehérlófia című mesénkben is, amikor a főhőst a griffmadár hozza fel – áldozat árán – az alvilágból a felső világba).
A Kos jeléből adódóan ennek analógiája a szétáradás, az útelágazás – egyik út erre, a másik arra. Ugyanígy Kos analógia az apostolok küldetése, szétrajzása, de mozgástendenciájából adódóan pl. a működő vulkán is.
Ilyentájt érdemes elgondolkodni a következő kérdéseken: „Bármit elkezdesz van-e benne lelkesedés? Milyen áldozattal jár? Mi felé indít?”
A felső képen egy szkíta alkotást (Csertomlik, Krím félsziget felett), egy kardmarkolatot látunk, amelynek a végén a kosfej a Kos mozgásdiagramját rajzolja.
