8 perc olvasási idő
A Kos (március 21-április 20.) az újjászületés és rügyfakadás ideje. Erre az időszakra az energia-robbanás és energia-kiáradás a jellemző. Rövid idő alatt óriási erők, energiák szabadulnak fel a természetben. Ekkor töri át a föld kérgét az újjászületni készülő élet. Gondoljunk csak bele, a zsenge növény akkor is át tudja törni a földet, ha az még fagyott, kemény. A földből való, nagy erőket kívánó kitörés után megjelennek a rügyek, levelek, bimbók, hajtások. Minden friss, üdezöld. Megújul a föld, a növényzet, erdő-mező. Új korszak, új idő indul a tavasz kezdetével.
Március 21-e a csillagászati tavasz kezdete, a tavaszi napéjegyenlőség ideje. Ekkor a nappalok és éjszakák hossza egyenlő. A téli napfordulóval a nappali órák száma fokozatosan nőtt, amíg mostanra a nappalok ugyanolyan hosszúságúak lettek, mint az éjszakák. Térben a Nap a déli égboltról az északi égboltra vándorol, az alsó világból lép az Égi Egyenlítő fölé.
Az „éves élet” a tavaszponton kezdődik, ahol a fény fölénybe kerül a sötétség felett és elindítja a növényi életet. Ez, mintegy láncreakció, hat a rovarokra, bogarakra, férgekre, akik akkor bújnak elő, amikor a növények levelei táplálékot nyújtanak számukra. Megjelennek az őket elfogyasztó költöző madarak, így beindul a tápláléklánc.
A Mars adja azt a sorsfordító energiát, amitől évről évre megújul a természet. E nélkül az energia és a Nap ereje nélkül nem tud megszületni az élet. A Kos tüzes jegy, a tűz eleme szükséges az elindításhoz. Ez a kezdet, ez a magasba emelő lendület indítja az „éves életet”. Ez az energia, lendület, harciasság, harci kedv, férfias keménység van jelen a böjti szelek harcában is, akik elűzik a földekről, a növények tövéből a Halakra jellemző nyálkás, bomló uszadékot, ami eddig táplálója volt az újulásnak, de mostanra már lejárt az ideje, most a kiszabadulás, a kitörés, a természet újjászületésének ideje jött el.
A mai rohanó, városi embernek, magas házakkal körülvéve, már nem egyértelmű, ezért fontos megjegyezni, hogy március 21-én a Nap pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik. Ez az évkörön legközelebb az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án fordul újra elő. Amíg a nyári napforduló (június 21) felé haladunk, a napkelte északkelet felé tolódik, majd a Nap, nyári fordulata után újra vissza, kelet felé veszi az irányt, így az őszi napéjegyenlőségkor (szeptember 23) ismét pontosan keleten kel fel. A téli napfordulóhoz (december 21) közeledve pedig délkeleti irányban látjuk felkelni a Napot, ahol látszólag három napig áll, majd újra visszaindul, hogy pontban keleten keljen március 21-én. Akinek van kedve és megteheti, ilyenkor nézzen körül a környezetében, válasszon ki egy egyszerű „tereptárgyat”, egy épületet, egy egyedülálló fát vagy egy kiemelkedő sziklát, és mindig ugyanoda állva, a napfordulóknál különösen, figyelje meg az éves Napkelte-járást (lásd az alsó ábrát).
A lenti, bal oldali képünk az ormánsági Kórós település református templomának festett kazettás mennyezetéről a Kos képjele. A kép a Kos jelét is, és – szembenézetből – egy kos szarvait is idézi. De a természetnek a Kos időszakában megnyilvánuló mozgásdiagramját, folyamatábráját is mutatja, a földből való, nagy erőket kívánó kitörést, „a kezdeni akarást, erőt, feszültséget, ugrani, kitörni és megújulni akarást”. A természet újjászületése minden évben Krisztus feltámadását is idézi. A képjel szétnyíló két szára így a feltámadást is szimbolizálja. Ha visszagondolunk a Halak jelére, illetve képjelére (pl. Csengersimáról), a Halakat követő Kos jelében a Halak jelének kétirányúsága eltűnik, az alsó része „átfordul” a felsőbe és előtör (a „bent”-ből „kint” lesz). Pontosan úgy, ahogy a természetben ilyentájt ez esedékes.
A jobb oldali képen egy Krisztus-kereszt látható Szilágylompértről. Bármily meglepő, a kereszt fölötti boltíven (mintegy pártán) lévő madarak, virágok, minták, fénymagok, lyukak elhelyezkedése az évkör legfontosabb napjait jelölik, beleértve (középen) a napéjegyenlőségi és (a két szélén) a napfordulós pontokat.
A Napkelte-járás mozgásának és az évkör teljes leképezésének a leggyakoribb képjele a párta, ahol a párta közepe jelzi a napéjegyenlőségi pontokat, két széle pedig a napfordulókat. Ha a kereszt fölötti boltívre képzeljük a pártát, akkor a szembenézeti bal oldalon, ahol a Nap helyezkedik el, van a nyári napforduló helye, középen, a felül lévő kis kereszt jelzi a napéjegyenlőségeket (az őszi és tavaszi), a jobb oldalon pedig, ahol a Holdat látjuk, a téli napforduló helye. Kísérjük csak végig a szemünkkel! Most középen vagyunk, a tavaszi napéjegyenlőségkor, indulunk balra, elérjük a nyári napfordulót, fordulunk a Nappal együtt, vissza középre, az őszi napéjegyenlőségnél vagyunk, megyünk tovább jobbra a téli napfordulóig, itt megszületik a Fény, fordul és növekedésnek indul, majd visszajutunk középre, a kiindulópontunkhoz, a tavaszi napéjegyenlőséghez, és így tovább, minden évben ez a ritmus ismétlődik…
Ábrázoló népművészetünkben, kapukon, Krisztus kereszteken, de még az ősember barlangjában (Tasszili fennsík- Algéria, Pap Gábor nyomán) is láthatjuk ezt a párta-formát, mint alap képjelet, ami a szerves élet növekedési alapkódjának is tekinthető, hiszen az ember ezen keresztül figyelhette, tarthatta számon a természet mozdulásait, illetve az évkör jeles napjait.
Némelyik út menti Krisztus kereszten, ahogy a képen is, a Megváltó jobb kezénél a Nap jelenik meg, ezzel is jelezve a Fény birodalmát a nyári napfordulónál, amikor a nappalok hosszabbak, a bal kezénél a Hold az éjszakát is szimbolizálja, amikor a nappalok rövidülnek, és az éjszakák hosszabbak. Az évkör időbeli szakaszolásában kizárólag a fénynek a sötétséghez mért mindenkori viszonya a mértékadó.
A Nap és a Hold térfele a világosság-sötétség, azaz a polaritás világának megtapasztalása. Minden művészeti ágban a szembenézeti bal oldal a Napé, a férfi minőségé, míg a női minőséghez a szembenézeti jobb oldal tartozik. (Kivétel ez alól az ősi temetkezések, ahol a „tükör világban” mindez megfordul.)
Minden képírásban fogalmazó műnél a kétoldalra szétvetett kar a Kos évköri egységére utal. Ez pedig azt jelenti: bizakodhatunk, hogy lesz újjászületés. A legtöbb Krisztus-kereszten Jézust is legtöbbször így ábrázolják. Ezért ne csak a szenvedése, hanem a feltámadás üzenete is jusson erről eszünkbe!
Március 21-én évről évre a világosság legyőzi a sötétséget és új élet, új fejlődési lehetőség indul el!
