HalakA HALAK KÉPJELE A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETBEN

2020.03.18.

5 perc olvasási idő

Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.

A felső képen hétköznapi, életképi szinten két egymással szemben álló pávát látunk. A téridő-egységek szerinti szinten, oldalnézetből, a Halak téridő-egység keleti megjelenítője, Hold-háza, a Páva látható. A Pávák farktollaiban megjelenő “fénymagok”, mint az újjászületést biztosító “energia” megjelenítői is jelen vannak, amelyek „ilyentájt” a Halakon áthullámzó Vízöntőn keresztül érkeznek hozzánk. Hímzésünk a színével is erősíti a Halak jegyét, mivel a Halak víz elemű jegy, s a víz elem színe a kék.

Ha „átállítjuk” a tekintetünket, akkor tapasztaljuk, hogy a két szembenéző páva negatív közén egy szoknyás lányalak néz szembe velünk, ami a Halak testiségét megjelenítő Szűz jelölője (a Halakkal szemben a Szűz jegye és csillagképe van). Szoknyáján, az ölén, a Kos jele (mint egy kosszarv-pár) és mozgástendenciája a negatívban rejtetten jelenik meg, még nincs itt az ideje az újjászületésnek, az majd a következő jegyben, a Kosban valósul meg. A lány “fejéből” kiinduló növény visszahajlása nyomán a pávák farka “szőlőfürtökké” válik. A téridő-egység szerinti szinten a szőlő a Vízöntő hagyományos képjele, ami a Halakra ráömlő Vízöntő hullámait is jelentheti. A Páva összecsukott farokkal, oldalnézetből általában a Halakat jelöli, kibontott farokkal, szembenézetből, a Halakra ráömlő Vízöntőt is megjeleníti. Az újjászületés ígérete a kép üzenete számunkra, ami a szellemi-lelki-testi szinten történő külső- és belső rendrakás után valósulhat meg az életünkben.

Kezdhetünk hozzászokni, hogy a képi gondolkodásmód nem kizárólagos, az analógia kulcsszava az „is-is”, szemben a racionális gondolkodás „vagy-vagy” szemszögével. A szemlélőben némi feszültség támadhat, mivel mindig kénytelen megváltoztatni a szempontját, hogy ellenőrizhesse magát, vajon nem téved-e, s a kép mégiscsak egy jelentésű, a másik csak látszat, csalódás. Ez egy sajátos mellérendelő szemlélet, amely nemcsak a népművészetünkre, de a nyelvünkre is annyira jellemző (az általában alárendelő szemléletű indoeurópai, pl. angol, német nyelvekkel szemben). Csontváry is gyönyörűen használja a magas-művészetben (pl. a „Jajcei vízesés” című képén).

Kiskunhalas címerében is megjelenik a három hal (Halak és Déli Hal), a bal alsó képen láthatjuk, halasi csipkéből. A három hal közül a kiemelkedő Hal a hangsúlyos. Jézus születésekor a tavaszpont a Halak csillagkép kiemelkedő Halánál volt, tanítása, áldozata irányt mutat az emberiségnek, hogy az isteni, feltétel nélküli szeretet, a megbocsájtás, az önfeláldozás hogyan emelheti az embert a legmagasabb szintre (a felfelé úszó Hal a Tejútra érkezik, aminek a neve – többek között – Istenek útja) (Paksi Zoltán nyomán).

A harmadik, jobb alsó képen egy iskátulyán (dobozon) lévő dunántúli pásztorfaragás rajzolt képe látható. A faragás egyik fele kacsa (vagy lúd), másik fele hal. Nézőpont kérdése, hogy mit látunk, ha a madár fejétől kezdjük el nézni, tökéletes madárnak látjuk a halat. A kacsa feje is tökéletesen megfeleltethető a hal farkának. A halban lévő kígyó a Skorpiót is megidézi (a Kígyó a Skorpió keleti megfelelője). A kacsa a Rák-zsombékon keresztül a harmadik vizes jegy, a Rák analógiája is lehet. A kacsa és a zsombék a természetben összefügg, Rákzsombéknak pedig a Rák csillagképet hívták eleink, ami pedig kapcsolódik a Rák időegységéhez is (Szabó Antónia és Lükő Gábor nyomán). Így az évkör mindhárom vizes jegye, a Halak, a Rák és a Skorpió is képviselteti magát egyetlen ábrázoláson, egyetlen képjelbe sűrítve.

A kacsa lehet az az arany búvárkacsa is, aki a teremtés kezdetén, a világtenger fenekéről a csőrében hozza fel a földet. (A magyar világteremtés mondákban is – merthogy vannak ilyenek (!) – találkozunk ezzel a búvárkacsával, pl. Magyar Adorján gyűjtéséből a csodaszarvas rege régebbi alakjában vagy Hüvelykpiciny meséjében.) Az ősvizek mélye lényünk tudattalan tartományait is jelentheti, innen hozhat felszínre valami eddig rejtett lényegi dolgot, ami az újjászületésünket segítheti…

Még javában a böjtben járunk, most a külső történések is még inkább arra kényszerítenek bennünket, hogy befelé figyeljünk, meditáljunk, összegezzünk, tisztuljunk, válasszuk le magunkról, ami már nem szolgálja a fejlődésünket, hozzuk felszínre magunkból azt, amivel majd a természet újjászületésével együtt mi magunk is új emberként tudunk nekiindulni a következő időszaknak.

A bajban, a szorongatott helyzetben tudunk közelebb kerülni Istenhez, ekkor tud megérinteni bennünket, és az elcsendesedésben tud igazán szólni hozzánk. A böjt közepe táján tapasztalhatjuk meg azt, hogy Isten lelkünk lakója is, ekkor ismerhetjük meg a bennünk lakozó istenit, az isteni énünket.

 

„Amikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen, és váratlanul átölelt az Isten.”

(Ady Endre: Az Úr érkezése)

 

https://csillagmesekucko.hu/wp-content/uploads/2020/06/Csillagmese_logo_Csillagmese-logo-white.png

© Minden jog fenntartva!

Nink Gabriella

LIBRA Magyarország Kft.

Cégj. 13-09-178181

Adósz. 25426920-2-13

error: A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll!!