A Mindenség emberszabású. Az ember Mindenségszabású. Az ember nemcsak része a teremtett világnak, de teljességének is letéteményese, így a testén is megtalálhatók az állatövi analógiák.
Ezt a keretrendszert a magyar néptánc-hagyomány is alkalmazza, az állatöv jelei és a mozdulatok megfeleltetésével. A tánc lehetőségét adja annak, hogy az ember “mikrokozmosza” ráhangolódjon a Mindenség “makrokozmoszára” és így töltekezzen annak energiájával. A Nyilas jelének átlós, felugró mozdulata a földi kötöttségektől elváló szellemiség és egy magasabb szint, egy másik létsík felé fordulásának, irányultságának kifejezője.
A Nyilasnak az emberi zodiákusban a comb (mint a legnagyobb erőt hordozó izom) felel meg. Népmeséinkben a táltos lovon ülő mesehős nem a Lóból, a hordozójából, a teremtő élet képviselőjéből, hanem a saját combjából „merít”, áldoz, ha azt akarja, hogy az élet tovább éljen.
Van olyan élethelyzet, amikor magunkból kell adni. És aki ilyenkor ad, az tud tovább emelkedni.
