6 perc olvasási idő
Népi műveltségünk a teljességet hagyta ránk, és ehhez azt a kozmikus keretrendszert alkalmazza, amelyben a keretet (akár az évkörben, akár a térben) az Állatöv, a cselekvéseket, a működést pedig a Hold-csomópontokkal kilencessé bővült „hét-bolygórendszer” bolygói, őselvei adják. Az évköri egységekkel már találkoztunk, most az adott jegy-érvénytartamban cselekvő bolygók viselkedésével ismerkedünk meg és azzal, hogyan és miről ismerhetjük fel őket egy-egy mesében, képzőművészeti- vagy irodalmi alkotásban.
A Rák a családteremtés közegét adja az évkörben, így hozzá tartozik a család, az anyaság, az otthon, de a múlt és az eredet is. A Rák vizes közeg, benne a Hold a nagy vízmozgató, a tengerek ár-apály változásának a felelőse. A VíZ legfontosabb tulajdonsága, hogy nyugalmi állapotba igyekszik és ViSSZa oda, ahonnan származik: a tengerbe. Ugyanígy a felkorbácsolt érzelmek és örvények is a kiegyensúlyozottság állapota felé törekednek. Így válik érthetővé itt az évkörön az otthon és az eredet-, illetve az érzelmek Rákhoz kötődő analógiája.
A Rákban a Hold uralomban van. A Hold a Rákban a szűzi állapotból a termékennyé válás, anyává válás ígéretét hordozza. A Holdhoz az ősiség óta hozzátartozik a halál, a Hold az átváltozás, a növekedés-fogyás, a halál-újjászületés, az újrakezdés szimbóluma is. A Hold virágja a szűzi fehér liliom. Egy régi magyar imában Jézus halálát a következőképpen fejezték ki: „Liliommá tették…” Ahol a gyász színe fehér, az azért lehet, mert a fehér szín visszaveri a fényt, tehát jelképesen már képtelen az élet befogadására. A Hold hónapról-hónapra „visszaszüzesíti” a női minőséget, és ez mindaddig így folytatódik, amíg az ki nem emelkedik ebből az állapotából, és el nem indul az anyaság, az áldott állapot felé, ami már a termékeny Vénusz ritmusára való ráhangolódással jár. A rózsa a nőiség (és Vénusz) virágja, a Rákban közvetlenül kapcsolódik az anyaság jelképéhez. A fehér rózsa mindenkor a magyarok Nagyboldogasszonyára emlékeztet.
A képen egy késő-középkori miniatúrán a Hold képviselőjét látjuk tükrös (?) trónon. „Szarvacskái” a Holdat idézik, az antikvitásban a képzőművészeti alkotásokon a görög Szeléné (latinul: Luna) Hold-istennőt legtöbbször így ábrázolták. Íja és nyila Artemiszt, a másik görög Hold-istennőt is megidézi, aki a vadászat istennője is volt (a rómaiaknál Diana a neve). A Hold-istennők szűz istennők voltak.
A Hold nem önfényű test, hanem a Nap tükre, a Nap fényét tükrözi vissza, emiatt kapcsolódik hozzá a tükör-szerep. A Holdhoz a Rákban azért tartozik a befogadás és az önfeladás, mert a Hold a saját „energiaszolgáltatásáról” mond le azért, hogy a nála magasabb rendűt (a Napot) visszasugározza.
A tükrök – akár a sámánruhákat, akár a magyar népviseletek kis kerek tükrökkel kivirágoztatott női mellényeit nézzük – a Napot és a Holdat, illetve a fénymaximum idején a Rákban felszabaduló fényrészecskéket szimbolizálják. Amikor a nő a keblén – a lelkiségén – ilyen mellényt visel, akkor abban a tisztasága (szüzessége), tiszta lelkiismerete éppúgy megjelenik, mint az anyává válás ígérete. A kicsi tükrök mintegy foltossá teszik a női hátat, amelyben a Rák harmadik Hold-házának párduca is felsejlik, aki az anya védelmező szerepét jelképezi.
A tükör szűz jellemzék, és Napot helyettesítő varázseszköz a mesékben. A Hófehérke-típusú mesékben szerepel egy varázstükör, mely a szépségére hiú mostohának vagy anyának arra a kérdésére: ki a legszebb a világon? – a szépséges leány születése előtt azzal felel, hogy ő a legszebb, azon túl pedig az irigyelt leányt tartja a legszebbnek. Ennek a mesének vannak olyan hazai és külföldi változatai, ahol a szépség dolgában a versenybíró szerepét nem mindig a tükör foglalja el, hanem a vele teljesen egyenértékű Nap, de van olyan változat is, ahol közvetlenül a Holdat kérdezik meg.
A magyar hagyományban a tükör magának a lelkiismeretnek volt a jelképe. A tükörkép – saját teste nem lévén – a lélekkel hasonlítható össze. Tükör szavunk „tű-kör, tűz-kör” összetételű, így a tükör magát a fényes Napot is jelentette. „Ősi hitünk szerint az igazság égi fény” (Tomory Zsuzsanna). Ha a Világ Világossága (Jézus Krisztus) világosítja meg tükrünket, a lelkünket, a szeretet által megszűnik a sötétség birodalma. Régen a tükrök többnyire fémből készültek és a sárga vagy vöröses arany-, réz- vagy bronztükör a Nap jelképe lett, míg az ezüst- avagy más fehér fémből való, a Holdé. Testi-lelki szépségünk, tisztaságunk megtartásánál segít bennünket a lelkiismeret igazmondó aranytükre. Elsősorban a lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Ha mindig a lelkiismeretünk szavára hallgatunk, egyre kiegyensúlyozottabbak leszünk, tisztább és boldogabb lesz az életünk. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szerint „a lelkiismeretünk egy napóra, amely nem önmagában jár, hanem az égen ragyogó nap fénye által működik. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolata szerint jár.”
A szüzesség testi és lelki tisztaság, ennek jelölésére az emberiség a legrégibb idők óta használja a tükröt. A tükör úgy közvetíti a Fény-minőséget az emberi közegbe, hogy közben maga sértetlen marad. Analógiásan: a kereszténységben Jézus Krisztus az „Igazság Napja”, Szűz Mária pedig az „Igazság Tüköre”. A katolikus templomok Úrmutatója (monstrancia) sugárzó Nap-alakú, amelyben csiszolt kristályon vagy üvegen (tükrön) keresztül van egy holdsarló alakú csiptetőbe fogott szentostya, azaz benne őrzik az oltáriszentséget, melyről népünk úgy tudja, hogy fényből van. Az Úrmutató az élet kapuját, Szűzanya „kapuját” jelképezi, amelyben megszületik a Fény, és megjelenik benne az Igazság Napja, azaz Jézus.
A Rákban Jupiter erőben van. A jupiteri minőség a Teremtővel analóg. Jupiter a belső erkölcsösségre és a lelkiismeret meghallgatására szólít. Ő a szeretet bölcsessége. A Rákban a teremtő erő az életindító jupiteri tettekben ismerhető fel, a jupiteri minőség a termékenyítő-életadó tulajdonságokban, a mértéktelen és a szokásos emberi mértéket meghaladó nagylelkűségben, a megbocsátásban és az ingyen kegyelemben mutatkozik meg.
A „nulladik” elem megnyilvánulásával a Napúton a Bika évköri egységénél már találkoztunk, ez az alapvető erkölcsi működés a Bika és a Rák stációjában érhető tetten. Amikor feláldozzuk saját lehúzó ragaszkodásainkat és önmagunk gyarapítása után túllépünk saját önzésünkön, akkor az önfeláldozás útjára lépünk. Ezt a mindennapokban úgy élhetjük meg, hogy lecsendesülünk és hagyjuk, hogy a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem áramoljon át rajtunk. Így képessé válunk az abszolút erkölcsi tisztaságot elérni, saját érdekeinket megkisebbítve mások javára önmagunkból adni, és akár a feltétel nélküli szeretetet érvényesíteni. A jupiteri, magasabb rendű eszmeiség hatására fordul át az önzés önfeláldozásba.
Molnár Anna balladájában gyönyörű az ingyen kegyelem megnyilatkozása az elhagyott, megcsalt férj viselkedésében a visszatért hitvesével szemben. Joga lenne halálra adni a feleségét, de itt nem a kérlelhetetlen törvényé és a számonkérésé, hanem a megbocsátó atyai szereteté a végső szó. Itt „érezzük: ezen a ponton emelkedünk föléje a főemlősi szintnek …, és válunk Isten képére és hasonlatosságára teremtett – emberré” (Pap Gábor).
A Rákban Szaturnusz száműzetésben van. Ahogy fent említettük, a Rák időegységet (is) megidéző Molnár Anna balladájában nincs – a Szaturnusz analógiáihoz kapcsolható – ítélkezés, szigor, visszafogás és mérlegelés. A Rákban a legteljesebb megbocsátás érvényesül.
A Rákban Mars erővesztésben van. Ez az anyaságnak alárendelődő férfiszerepben érhető tetten.
A Pelikán mellett a családért és az utódokért való áldozat és törődés jelképe a magyar ábrázoló művészetben a Rák első Hold-háza, az Ökör, az igavonó jószág. Az Ökör tulajdonság elsősorban erkölcsi szint, az önzetlen szülői szeretetből az önfeláldozó férfi tulajdonságot jelenti. Az apa az anya várandóssága alatt biológiailag nem változik, ezért az ő áldozata az, hogy le kell mondania a testi vágyakról (ökörré csak a szarvasmarha hímje, a Bika változhat át, azaz analógiásan a férfi nem használhatja a Bikaságát). Ez egy nehéz áldozat, mert kevésbé látványos, szerény és rivaldafény nélküli (akár még gúny tárgya is lehet), de ezzel egészíti ki a férfi a nő áldozatát, amikor család alakul.
