3 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap április 22. és május 11. között halad át a Kos csillagképen. Ez azt jelenti, hogy a precessziós csúszás miatt a Bika jegy-érvénytartam első kétharmada mögött jelenleg a Kos csillagkép látható.
A Kos csillagképben a kos Tejútra tekintő feje az előretekintést, a magasabb minőségek meglátását jelképezi. A Kos a tudatosan vállalt áldozat jelképe, amit a felette ragyogó Androméda csillagkép is megerősít. A Bika föld elemű jegy, ami a megvalósulást szimbolizálja, a termékenység, a szépség és a harmónia itt az anyagi világra irányul, ami azt jelenti, hogy amit most az anyagba öntünk, vagy aminek a magját most elvetjük, azt fogjuk learatni később. A Bikában materializálódik, amit megalkottunk magunkban. Ha figyelmünket a magasabb minőségek felé fordítjuk és fénymagokat ültetünk, akkor Fényt is fogunk aratni. Ezek alkotnak majd az életünkben biztonságot és stabilitást. A biztonság megteremtéséhez viszont a szükséges áldozatokat is figyelembe kell venni, így a tudatosan vállalt áldozat áldássá válik. Ha a magasabb célokért képesek vagyunk áldozatot hozni az életünkben, akkor megteremthetjük a biztonság, a termékenység és a bőség lehetőségét.
Képünkön Kustár Zsuzsa üvegablak tervének egy részlete látható, ami a nagykállói református templom részére készült. A képrészleten – alulról fölfelé, azaz a precessziónak megfelelően fordított sorrendben – a precessziós csillagképi rend érvényesül, azaz amikor a nagy-évben (a precessziós évben) a Bika csillagkép után a Kos csillagkép következik. A kép kifejezi magát a precessziós csúszást is, amikor egybeírja a Bika jegy jelét és a Kos csillagképet is kifejező Kos jelét.
A magyar ábrázoló-művészetben a Bika hagyományos és leggyakrabban használt képjele az alma. Népmeséink aranyalmafáját is pontosan itt kell keresnünk, és népmeséink is tanúsítják, hogy az alma nemi vonatkozású, illetve annak adása szerelmi vallomást jelent. Érdekes ugyanakkor megkülönböztetni a nőelvű- és a férfi-elvű felfogásban azt, hogy az alma-adásnál ki a kezdeményező. Mindkettőre találunk példát népmeséinkben, de más népek mitológiájában is. Például „A cigánypurdé” című mesében a három királylány mindegyike az előttük álló sok kérő közül annak adja az aranyalmát, akit magának férjül választ. A bibliai történetben is (Ádám és Éva) a nő adja az almát a férfinak, vagyis a nő a kezdeményező. Az Árgyélus és Tündér Ilona típusú népmeséinkben az aranyalmát a királyfi őrzi, és Tündér Ilona lopkodja róla az almát, feltehetőleg azért, mert így találkozhat az őrző királyfival. A hímelvi hagyomány szerint népünknél még élő szokás, amely szerint az almát az udvarló legény adja, ahogy a görög mitológiában Parisz adja az előtte álló, versengő három istennő közül az almát Aphrodité-Vénusznak, illetve egy másik történetben Héraklész maga lop három aranyalmát a Heszperidák aranyalmafájáról, ahol a fa őrzői nők.
Az Édenkert a Bika időszak analógiája, az a hely ahol minden földi jó megadatik, itt van minden szintű anyagi jólét forrásvidéke. Nem véletlen, hogy itt történik a „bűnbeesés”. A Bikában egyre fokozódó mértékben jut szerephez az érzéki tapasztalatszerzés, ami nem bűn, hanem adottság, így működik a körülöttünk lévő világ, az univerzum. Egyre inkább a testiség a meghatározó, és az anyagiság a vezérelv. Ugyanakkor körforgásban élünk, fejlődünk, spirálisan, ciklikusan, előre és felfelé, mindig új kör indul és egy régi zárul. Az ember a polaritás világába érkezik a megszületésekor, így ismerheti meg – és tegyük hozzá, a szabad akarata révén – így tapasztalhatja meg a jót és a rosszat. Az ember minden tudást megkapott, hogy megélje, megtapasztalja, kiteljesítse az életét.
