7 perc olvasási idő
Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint. Népművészetünkben a három jelentésszint megjelenésén túl további sajátosságokat találunk (többek között): a pozitív és negatív formák egyenértékűek; az egyes létalakulatok (növény, állat) egymásba átalakulhatnak; a szembenézet állapotra, az oldalnézet folyamatra (“úton levés”) utal.
A természet tavaszvégi küzdelmes szakaszát – az egymásért való küzdelmet – teszik átélhetővé az általában emberalakok kettősével ábrázolt, az Ikrek havának tulajdonságait idéző képek (pl. parolázó betyárok, ölelkező fiatal pár). Ugyanakkor növényekkel is lehet érzékeltetni a versenyt, a terjeszkedést, ami elsősorban felfelé való terjeszkedés formájában jelenik meg, pl. hímzéseken (lásd az alsó képen a virágok vetélkedését egy beregi ciprusos futóról).
A bal felső képen, hétköznapi vagy életképi szinten, virágkosarat látunk egy mezőkövesdi, „matyó” keresztszemes hímzésen. A mellette lévő kép ugyanannak a hímzésnek a negatív képe. Ha jobban megnézzük ezt az egyszerű virágkompozíciót, a negatív kép és a téridő-egységek szerinti szint kibontása sok tanulsággal szolgálhat.
Elemi szinten felismerhetjük a levegős jegyeket. Az Ikrek levegő elemű jegy, éppen úgy, ahogy az évkörön a Mérleg és a Vízöntő is. Az Ikrek a párhuzamos kompozícióban, a vele azonos elemi minőségű Mérleg az alsó világot is megjelenítő hullámzó alapon „álló” hajó motívumban jelenik meg (életképi szinten ez természetesen lehet cserép is). A virágokból kirajzolódó Majom ábrázolása a Vízöntőt idézi (a Majom a Vízöntő első Hold-háza).
Lehet, hogy a Majom arca helyett egy bohóc arca rajzolódik ki a virágkosárból. Ez is helyénvaló, hiszen az Ikrek analógiáiban megjelenik az élénkség és az ügyesség, valamint – alacsony szinten ugyan – a színészkedés, a szájhősködés, és a fecsegés. Ikrek analógia a mutatványos is. Az Ikrek közegei közé tartozik a vásár, a színpad, a kocsma. Ha a bohócból a(z udvari) bolond felé megyünk el, akkor a sokrétű ismerettel rendelkező királyi bizalmast fedezhetjük fel analógiás szinten.
A hímzést függőlegesen három részre oszthatjuk. Említettük, hogy az alsó világot a hajó jelenítheti meg, bár ábrázoló népművészetünkben legtöbbször a hal idézi az alsó világot. A középső szinten a virág „ágai” által határolt belső tér két, szétugró szarvassá formálódik. A negatív tér szarvas-párja „kifelé” néz. A felső világot a párhuzamosok függőleges síkján az összenéző két madár idézi. A felső világ madarai, csőrükben egyenlő szárú keresztet tartanak. A keresztszemes hímzésben az egyenlő szárú kereszt neve: Ige. A madarak tehát az Igét „mondják ki”, amit mintha a szarvasok agancsa „emelne” fel a középső tagozatból a felsőbe.
Minden hármasságból a középső a legmagasabb fokozatú minőség, gondoljunk a test-lélek-szellem hármasságára. Korábban utaltunk rá, hogy minden szellemi tevékenységnek a lélekben van a forrása. Ha tudjuk, hogy a hímzés negatív közén szétugró két (dám)szarvas a teremtő – Nyilas tulajdonságok megidézői (a Nyilas keleti, második Hold-háza a széles, tömött agancsú dámvad vagy jávorszarvas), akkor úgy is értelmezhetjük, hogy a Szarvasok hozzák be a „túloldalról”, és adják át a lélek szintjéről a szellem szintjére a teremtő Igét, amit a madarak tolmácsolnak az evilágban. Népművészetünkben a beszélő állatok és növények az Igével működő világmindenséget idézik.
Az, hogy az Ikrekhez tettük ezt a hímzést, annak a magyarázata is a hímzés negatívjában kirajzolódó, a labilis egyensúlyi helyzet (hajó) közepén lévő Életfában és a tőle távolodó, szétugró szarvasokban rejlik. A Nyilas szellemiség az Ikrekben ölt testet. Térben, a Nyilas és az Ikrek csillagképek között ível át az Életfa, vagy más néven Tejút.
Ha csak a negatív képet nézzük (a könnyebb megfigyelés kedvéért tettük ide a jobb felső képet), és a szarvasokra összpontosítjuk a tekintetünket, akkor egy halálfej “néz” szembe velünk. De hogy kerülhet ide a halál? Egyrészt a Hold-házak közül két helyen találkozunk Szarvassal. A Nyilason kívül a Skorpió második Hold-háza is Szarvas (Gímszarvas), és tudjuk, hogy a természetben a Skorpió a halál és befejezés hónapja, a téli álom kezdete, a természet átváltozásának az ideje. A Tejút a Skorpió csillagképet is érinti még, így helyénvaló lehet ez az értelmezés. Benne lehet az is, hogy az Ikrek a polaritások jegye, virágkosarunk az életet és halált, halandót és halhatatlant is megidézi. De mi most egy harmadik úton indulunk el.
Ahogy az írás elején említettük, a népművészetünkben a szembenézet állapotra, az oldalnézet folyamatra (“úton levés”) utal. Itt a „halálfej” szembenéz, így egyértelműen állapotra utal, míg az oldalnézeti szarvasok folyamatot jelenítenek meg. De mi lehet az Ikrekben az a „mögöttes”, „túloldali” tartalom, amelyre a virágkosarunk felhívja a figyelmünket? Tudnunk kell, hogy az évkörön két kettős jegy van, a Halak és az Ikrek. Az Ikrek-állapot ugyanúgy nem produktív, mint a Halak (mindkettőben a hangsúly a vetélkedésen van, az Ikrekben egymásért, a Halakban – alacsony szinten – egymás rovására). Az Ikrek-állapotnak ki kell mozdulnia, át kell fordulnia a következő Rákba, hogy önkéntes áldozattal pl. egy család alakuljon, utód szülessen. Tehát mindkettő jegy merev rendszer, ha nem “lendülnek ki”, nem lesz az életnek folytatása, azaz a kimenetelük a merevség, a halál lehet. Az évkör két Szarvasa éppen azt a kitüntetett területet fogja közre – nem számolva most a precesszióval-, amelyből a teremtő erők a Földre érkeznek. Az átfordulást Szarvasok képviselte teremtő energiák indíthatják el, így egy oda-vissza folyamatban, a szellemiség szintjén lévő madarak által kimondott teremtő Ige visszahat és segít a becsontosodás felé tartó szellemiség (lásd a Dámszarvas tömött agancsa) merev testiségéből továbblendülni úgy, hogy azt a szarvas agancsa – mintegy antennaként – befogja, így biztosítva az élet továbbvitelét (Pap Gábor nyomán).
Tudjuk, hogy ezeknek az írásoknak a feldolgozása nem könnyű, ezért annyit fogadjunk be, amennyi megérinti a szívünket, lelkünket. Az analógia kulcsszava az is-is, ne akarjuk eldönteni, melyik értelmezés a helyénvaló, mindegyik hordoz magában tanítást. Hangolódjunk rá a képekre, az írásokra. A valóságot képekkel egyszerűbb megidézni, mint leírni, éppen ezért csodálatos az a tudás, amit őseink a képjelekbe sűrítettek, itt a ViLáG egy szeletének működését egy ViRáGkosárba. Tiszteljük meg Őket azzal, hogy belülről átéljük a képírást, ami alkalmat ad az ismeretek előhívására és a (SZaRVaS, azaz) SZeRVeS műveltség megismerésére.
Az Ikrekben testet öltött Nyilas szellemiségnek tehát odáig kell érlelődnie, hogy a következő jegyben (a Rákban), a Fénymaximum-, a nyári napforduló idején már teljes és önkéntes áldozattá tudjon válni. Azaz már ne csak a barátokért és testvérekért tudjon küzdeni, hanem akár az ellenségeiért is tudjon áldozatot hozni. De ez már a következő írásunk témája…
