2 perc olvasási idő
A Mindenség emberszabású. Az ember Mindenségszabású. Az ember nemcsak része a teremtett világnak, de teljességének is letéteményese, így a testén is megtalálhatók az állatövi analógiák. Ezt a keretrendszert a magyar néptánc-hagyomány is alkalmazza, az állatöv jelei és a mozdulatok megfeleltetésével. A tánc lehetőségét adja annak, hogy az ember “mikrokozmosza” ráhangolódjon a Mindenség “makrokozmoszára” és így töltekezzen annak energiájával.
Az emberélet szakaszai közül az Ikrekhez a kamaszkor tartozik, amikor a „kihelyezett én” megjelenik a már nem gyermek, még nem felnőtt ember életében. A kamaszok folyamatosan keresik a párjukat, akivel folyamatos küzdelemben csiszolódhatnak. Az egyik legékesebb táncunk, a legényes is a világban még tapasztalatokat gyűjtő, párkapcsolatot kereső-próbálgató időszak, az Ikrek megfelelője. A legények táncában – egyéni szinten – önmaguk meghatározása, közösségi szinten a lányok előtti széptevés, a legényi rátermettségük bizonyítása, a közösségben elfoglalt helyzetük meghatározása jelenik meg. A kozmikus szint pedig a kamaszkori párkapcsolatban a világot összetartó szerelem kibontakoztatásában jelenik meg (Born Gergely nyomán).
Az Ikreknek az emberi zodiákusban a vállak, karok, kezek, ujjak felelnek meg. A legényes mozdulataiban a gyors mozgás, a felfelé tartott páros-párhuzamos kartartás, és a kézzel való csettintgetés a jellemző.
A legényekben az „ikrekség” munkál, táncukban benne van az “együtt-mozdulás”, a polaritások, a szemben állásból kibontakozható – egymásért (!) való – küzdelem, és az egymás segítése.
