5 perc olvasási idő
Előző írásunkban utaltunk rá, az Ikrek időszakában, a természetben fölfelé igyekszik minden, a növények egymással versenyezve törnek a Nap felé. A terjeszkedéssel, törekvéssel minden nagyobb teret kíván magának. A Bikában felhalmozott erők a szétszóródásra, a kiáradásra irányulnak.
A legények ilyenkor (a pünkösdhöz tartozó ünnepkörben) egymással vetélkednek, szellemi, ügyességi és erőt kívánó próbatételek elé állnak. Az Ikrek versengése nemes versengés mindkét fél magasabb szintre jutásáért. Az erőpróba célja a kölcsönös jobbulás, a fejlődés, az erősödés, az erkölcsi tisztulás, a jobb minőség elérése.
Az egyetemes csillagmítoszi hagyomány a magyarságot – szellemi értelemben – a Nyilas képviselőjeként tartja számon, testi megjelenésben a Nyilassal szemben lévő Ikrekhez tartozunk. Első színrelépésünk, Nimród iker-fiaiként, Hunor és Magyar. Ősmondánkban Hunor és Magyar vetélkedése az Ikrek viselkedésmintáját adja. Olyan erkölcsi mintát tár elénk, ami a mai napig az emberség megőrzésének záloga. A Hunor-Magyar küzdelemnek nincsen vesztese, csak nyertese van, mégpedig az erkölcsi győztes az, aki az ellenfelét különbbé tudja tenni magánál, maga fölé tudja emelni. Ezáltal a másik fél is több lesz, mint volt a küzdelem előtt. A vetélkedés tárgya elsősorban a lappangó értékek felszínre hozása, ami eredményeként az egyéni érdekeknél magasabb rendű cél elérése valósul meg. Az egymásnak feszülő erők segítenek tudatosítani mindkét fél határait, így válhat a küzdelem egymást segítő próbává. Ehhez a viselkedésmintához az kell, hogy tudatában legyünk annak, hogy az ember nemcsak test és szellem, hanem lélek is.
Sajnos ma kevesen ismerik ezt a küzdelmet, aki sikeresebb akar lenni, az erkölcsi gátlás nélkül állítja félre a másik embert, és a versengés úgy jelenik meg, mintha csak a másik fél elpusztítása lehetne a küzdelem tétje.
A mai „versenyszféra”, a „piaci verseny” eleve azt feltételezi, hogy a másik rovására érvényesülünk. Ma a siker záloga nem az egymás segítése, hanem éppen ellenkezőleg, egymás letiprása. Napjaink” erkölcsét” az értelem vezérli, az ember (egyéni) érdeket érvényesít, a siker érdekében meg tudja magyarázni magának, hogy mulyaság az, ha elnéző lenne a másikkal, hiszen lemarad, nem ér el sikereket, a másik legyőzi őt. Így óhatatlanul belecsúszik a másik ember rovására történő érvényesülés káini viselkedésmintájába (a Halak világkorszak írásunkban írtunk erről).
Erkölcsről a háromrétegű világképben (szellem – lélek – test) beszélhetünk. Az erkölcs nem az értelemhez, hanem a lélek szintjéhez kapcsolódik. Az ember lelke azt sugallná, hogy a másik ember érdekét is tartsa szem előtt, figyelje meg, hogy nem a másik rovására érvényesíti-e a saját érdekét. A siker és az egymás segítése ma homlokegyenest ellentétes erkölcsi hozzáállást kíván. Mindenki sikeres akar lenni és az ember nem nézi, hogy ez által mit veszít el – a lelkét, azaz az emberségét. A lélek, a lelkiismeret nem engedi a másik eltiprását. Aki tudja, hogy „a másik is én vagyok”, az nem fog önmaga ellen cselekedni.
A magyar krónikák és a hagyomány (mesék, mondák, regösénekek) – de az újkorig még minden külföldi tudományos tekintély is – a magyarságot a szkíták és a hunok leszármazottjának tekinti (újkori jelenség a szkíták kisajátítása más népek által). A szkíta szellemi örökség továbbélésének vagyunk tanúi a magyar történelemben és művelődéstörténetben.
A bal oldali képen, két szkíta harcos látható. Hérodotosz szerint ez a „háttársi kapcsolat”, az egymásért való harc, a szkítákra legjellemzőbb viselkedésforma. Az Ikrek legnagyobb próbatétele: vállaljuk-e a másikért való harcot miközben ellenségek vesznek körül és a másik akár az ellenségem is lehet? Nagyon kell vigyázni arra, hogy egy Ikrek típusú, egymásért való küzdelem ne csússzon bele egy alacsony szintű, a másik rovására érvényesülő működésbe! Ahhoz, hogy megmaradjunk Embernek, ez a legfontosabb tanítás.
Érdemes kicsit eltűnődni azon, hogy hogyan jelenik meg a kapcsolatainkban a versengés.
A Képes Krónikából való a jobboldali kép, amely akár Hunor és Magyar szarvas vadászata is lehetne. De nem őket, hanem I. Géza és I. (Szent) László királyunkat (testvérpárt) mutatja be, akik Hunor és Magyar viselkedésmintáját követték életük során. Maga a kép az ún. „Váci csoda” leírásánál található, amikor Géza és László hercegek előtt megjelent egy csodaszarvas, mint isteni jel. Géza a szarvast, agancsain égő gyertyákkal látja, László viszont égi küldöttnek, ragyogó tollú szárnyas Angyalnak – az Angyal a Szűz (Szárnyas) megfelelője a csillagmítoszi hagyományban. A látomás miatt épült a Boldogasszony temploma, az egykori váci székesegyház. A Csodaszarvas a helyes útra vezette a testvérpárt, a magyar mitológiában vezető és megvilágosító ereje van.
Más megközelítésben, az Iker-küzdelemben önmagunk jó és rossz tulajdonságai, a bennünk rejlő „jó és rossz” indulatai csapnak össze. Ez egy belső küzdelem, vívódás a lelki-szellemi tisztulásért. Tudatosodással, önismerettel megérthetjük a lehúzó erőinket, uralhatjuk vagy átalakíthatjuk őket.
A görög mítoszok a szkíta őstörténeteken alapulnak, viszont az indoeurópai hódítók világnézetének hatására nagyon sok változtatáson estek át, és ilyen formában maradtak fenn. A görög mitológiában az Ikrek képviselője Castor és Pollux. A két testvér közül Castor a halandót, Pollux a halhatatlant képviseli. Az analógia szintjén a bennünk lévő halandót és halhatatlant szimbolizálják. Ahogy történetükben Pollux segíti Castort, úgy – tudnunk kell -, a bennünk lévő halhatatlan (a lélek) is segíti a halandót fejlődni és emelkedni – ha hallgatunk rá…
