4 perc olvasási idő
A Bika évköri egységére, április 21-május 20 között az energiák „begyűjtése”, a gazdagodás a jellemző. Az újjászületett természet, az élet, erőt gyűjt. A napfényes órák gyarapodnak, erőt, kedvet adva a növekedésnek. Virágba borul a természet. Megindul a fákon a lombosodás, a fák gömbölyödése, dús lombkorona kerül rájuk, erős levélzet. Kiteljesedik a növényi lét. A madarak fészket raknak, várják a fiókák kikelését. Az állatok is hízni, gömbölyödni kezdenek. Gömbölyödik minden – ez a legjellemzőbb erre az időszakra.
A szerelem és nász időszaka ez, szívünket melengető érzelmekkel. Minden élő szerelmes ilyenkor. Kezdődik a beporzás. „Ég és Föld násza tombol”. Az újjászületéssel, a böjt után az esküvők, lakodalmak ideje jön el. Boldogasszonyhoz imádkozunk, hogy a megújuló természet gyümölcsöt hozzon. Aggódva figyeljük a gyümölcsfákat, szőlőt, hogy a fagyosszentek nem tettek-e kárt bennük. Május közepén néha visszatér a hideg, a három „ác”, a vértanúhalált halt Pongrác, Szervác és Bonifác, akik olyan hideget hozhatnak, amely miatt az idő előtt szárba szökkent növények, zsenge hajtások elfagyhatnak. A természet, úgy mondják, ilyenkor feszülten figyel, „guggol”: tövében, bokrában erősödik minden és csak a veszély elmúltával, május közepe után indulnak, lódulnak szemmel láthatóan növekedésnek. Ehhez az időszakhoz tartozik a megerősödés és kitartás, ezért is lehet az időszak névadója a Bika.
Meséinkben ennek az időszaknak az analógiái az anyagi jóléthez kapcsolhatók: így a fényűző, pompás környezet, a bőség, a kincs, a virágözön, a mindent termő fa, az eszem-iszom-dínom-dánom, a lakomák.
A gömbölyűség megidézője az alma, meséinkben aranyalmaként, hímzéseinken gránátalmaként, hagyományunkban, pl. a lakodalomban a vőlegényi pálcán lévő almaként találkozunk vele. Az alma a Bika leggyakrabban használt képjele, ami egyben a Bika zodiákus-jelét is adja. Bal oldali képünkön a Baranya megyei Kórós település református templomának festett kazettás mennyezetén a Bika képjele látható a maga gömbölyűségével.
Legszebb hónapunk a május, az emberek is töltekeznek a tavasz színeivel, illataival, hangjaival – a madarak csiripelésével, méhek döngésével-, korai gyümölcsök ízével, növények bársonyosságával. Minden érzékszervünk tobzódik: bársonyos, puha érintések, ölelések, színek, hangok, ízek, illatok. A természet elkényeztet bennünket hihetetlen gazdagságával és szépségével. Ilyenkor kötelező feltölteni saját energiaraktárainkat. A jobb oldali képen a szamosháti Csengersima település református templomának festett kazettás mennyezetén a Bika képjele azt a mozgástendenciát írja le, amikor a Kos kiáradó mozdulatát úgy engedjük lecsengeni, hogy a Kos energiáit önmagunkhoz csatoljuk vissza. Ez végeredményben öngyarapítás, amikor a természetből áramló energiákkal töltekezünk. Az öngyarapítás fontos, hiszen embernek születtünk, minden érzékszervünkkel meg kell élnünk az életet, meg kell élnünk a szépségeket, meg kell tapasztalnunk, ki kell elégíteni az érzéki igényeket, itt és most, hiszen az évkörön ez az egyetlen ilyen időszak. Meg kell tudnunk szeretni az életet és erre ez az időszak adja a legtöbb lehetőséget. De! A képjel nemcsak az érzéki örömök „begyűjtésének”, hanem önmagunk meghaladásának a mozgásdiagramja is. Előbb fel kell tölteni saját energiaraktárainkat, hiszen egész évben ebből az energiából „gazdálkodunk”, majd az önmagunkat meghaladó tendenciával (kiemelkedéssel), azaz önzetlenséggel teljesedhet ki a Bika tulajdonság. A felfelé emelkedés mozdulata is hangsúlyos, amely majd a későbbiekben az egymásért való küzdelemhez (Ikrek) és a “magunkból adásnak” (Rák) is a lehetőségét adja. Csak úgy és akkor tudunk adni, ha van miből és már túlléptünk saját önzésünkön.
A minószi kultúrában – már írtunk a Bika-kultuszról korábban – volt egy bátorságpróba, amikor a férfiak „átbucskáztak” a velük szemben álló bika feje fölött, a szarvai között, és a bika hátán, illetve háta mögött értek földet, ahol egy barát várta, segítette fel őket. A bika, miután a szarvát megragadták, hevesen felvetette a fejét, és ezzel megadta az ugrónak a lendületet. Azon túl, hogy vakmerő és életveszélyes cselekedet volt, azt is szimbolizálta, hogy túl tud-e jutni az ember a Bika szellemiségen (a fej a szellemiség kifejezője a háromrétegű világképben). Túl tud-e lépni az öngyarapításon, felül tud-e emelkedni az önzésén, amely az érzéki élvezetek terén marasztalja őt?
Mi hogy állunk ezzel?
