5 perc olvasási idő
Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.
Népművészetünk további sajátossága az (többek között), hogy az ábrázolásoknál a pozitív és negatív formák egyenértékűek. Ez azt jelenti, hogyha „átállítjuk” a figyelmünket arról, amit éppen nézünk arra, amit a kép negatívjában látunk, meglepő dolgokat veszünk észre. A szembenézet mindig állapotra, az oldalnézet pedig folyamatra utal.
Még két dolgot kell megemlíteni, mielőtt megmutatjuk, hogy a képírás segítségével egy népművészeti hímzés hogyan fogalmazza meg tömören, képjelbe foglaltan a Bak téridejének üzenetét. Az egyik az, hogy a Bak föld elemű jegy. Ez annyiban érdekes számunkra, hogy amennyiben hosszútávú üzeneteket olvasunk le, rendszerint a dekanátusok is megjelennek. (Az évkörnek a Nap “járása” szerinti továbbosztásai, amikor valamennyi állatövi-egység a neki megfelelő elemi tulajdonság mentén tagolódik további részegységekre. Ezek a Bak esetében a föld-elemű jegyek: Bak-Bika-Szűz.) Most lássuk a hímzést!
Hétköznapi, életképi szinten két sárkányt látunk (felső kép). Semmi érdekes, mondhatnánk, mi már tudjuk, hogy sárkányok csak a mesében vannak, nekünk nem tud újat mondani a hímzőasszony. Vagy mégis?
A téridő-egységek szerinti értelmezés szintjén biztosak lehetünk benne, hogy az évkör egy kitüntetett pontját, a téli napforduló képjelét jeleníti meg a kézimunka. A sárkányok hurkos farka miatt ez a Bak téridő-egysége (Karácsonykor már írtunk erről). A két egymással szembeforduló sárkány negatív közén (ha erre „állítjuk át” a szemünket) egy arc néz velünk szembe (szemei a sárkányok feje). Ki lehet, mi lehet ez az arc? Kit vagy mit őriznek ezek a sárkányok, itt a téli napforduló idején? Aki figyelt, a korábbi írásainkban már elárultuk: a Bak feladata „ilyentájt” a Nyilasból elindult teremtő erők őrzése. A Bak az “Atyát” őrző minőség. A sárkányok idézhetik a “kaput” is, ami az átváltozás helye, ők a mindenség őrző erőinek megidézői. Az egész ázsiai kultúrkörben elterjedt jelkép (de székely kapufaragásokon is), hogy hurkos farkú Bak-sárkányok őrzik középen a Napot, a téli napfordulón megszülető Fényt. A hímzésen arannyal hímezve meg is jelenik a Szárnyas Nap.
A háromrétegű világképben a fej a szellemiség jelölője. A hímzés olyat láttat, ami nem látszik. A fejhez – jó esetben – tudás is társul. A csillagos égen az északi félteke legmeghatározóbb csillagképe a Sárkány, aki a legfőbb tudást, a legmagasabb rendű (időtálló) bölcsességet őrzi. Az égbolt legmagasabb pontjáról „rálát” a karma (élet) kerekére, az Állatövre, így sorsunk egészét ismeri. A hősök legtöbbje ezért a tudásért küzd meg beavatása során a sárkánnyal (Paksi Zoltán nyomán). A hősök és a sárkányok is mi magunk vagyunk, amikor a szívünkben megszületett Fényt, a szeretetet őrizzük. Aki végzett önismereti munkát, tudja, hogy a tudás bennünk van, csak meg kell találni, el kell jutni oda, meg kell érte küzdeni, le kell győzni önmagunkat, hogy emelkedni tudjunk.
Régen az Ursa Minor (Kis Medve) is a Sárkány csillagképhez tartozott, ez jelenítette meg a Sárkány szárnyát. Tudjuk, hogy a Sarkcsillag ebben a csillagképben van. Jelenleg a Föld tengelye a Sarkcsillagra mutat, ezért látjuk mozdulatlannak, mintha minden csillagkép e körül a csillag körül forogna. (Az Állatöv északi pólusa, amit a Sárkány őriz, valóban állandó, a Sarkcsillag viszont csak látszólag az, a precessziós mozgással nagyon lassan az is változik. Lásd korábbi írásunkat a precesszióról.) A szárny segíti a magasabb világokba való eljutást, a szellem szárnyalása (a fej és a szárnyak azonos színűek) az emelkedés lehetőségét biztosítja. Így lehet a Sárkány egyszerre az állandóság és a változás szimbóluma.
A Bak dekanátusai a fentiek alapján a föld-elemű jegyek: Bak-Bika-Szűz. A hímzés idézheti őket is, a hurkos farkú sárkány a Bakot, az alma formájú fej a Bikát (az alma a Bika képjele), az azonos színű szárnyakkal együtt pedig a Szüzet is (a Szűz magyar elnevezése Szárnyas), a kanták jobbról-balról pedig a Bakra ráömlő Vízöntőt.
A sárkányos kép alatti sorban az első képjel Tancsról való. Ezen a festett kazettás mennyezeten is megjelenik a három dekanátus: hurkos farkú (Bak jellemzék) nő alak (Szűz), ahol a Bika dekanátus annak testiségével, a vele szemben lévő Skorpióval (keleten Kígyó) jelenik meg. (A Nő és Kígyó kapcsolata külön írást érdemel!) A karikás ostor a Bakot jellemző tárgyak közé tartozik, tudjuk, csak akkor csattan az ostor, ha hurok képződik. A harmadik kép szintén egy mennyezet kazetta Kórósról, ahol növények formálják meg a Bak jelét és az őrző minőséget (két táncoló virágtündér (Szűz) kezéből kaput formál a bimbózó, kinyíló minőségeknek….)
