Az Állatöv – Napút – Zodiákus egyszerre értelmezhető időben és térben. Nem szabad a kétféle értelmezést egymásba mosni.
Térben azon csillagképek tizenkettesét jelenti, amelyek mentén a Nap látszólagos körútja halad. A tizenkettes osztást időben is alkalmazzuk, ebből adódnak az évkör sarkalatos pontjai (jegy-érvénytartamok, azaz a hónapok tizenkettese). A Napút stációit jelekkel jelöljük, amelyek megidézik mind a térbeli (csillagképi), mind az időegységeket (jegyek, hónapok). A Napút jegyei: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak.
Az esztendőt nem a csillagképek szerint szakaszoljuk, egyrészt mert a csillagképeknek nem egyenlő hosszúságú a kiterjedése, másrészt az időbeli vonatkozások a precessziós mozgás miatt folyamatosan változnak és csak egy hosszú, kerekítve huszonhatezer éves körséta után érkezik a Nap vissza oda, ahol ma látjuk.
Nem csak a teret, de nem is csak az időt tekintjük, éljük önmagában, hanem az egységes téridő-rendszert. Mindenképpen ide érkezik a lélek a Földre születéskor.
A Napút tizenkettes tagolása a maga időbeli vonatkozásában a fénynek a sötétséghez való mindenkori viszonyán alapul. Miután a fényhez és sötétséghez erkölcsi értékek is tapadnak, ebbe a világba születve nem tudjuk kikerülni ezt a keretrendszert. Az emberen és tágabb környezetén (pl. nemzeten) az múlik, hogy a Napúthoz, mint kerethez kapcsolódó késztetéseket, ebben a keretrendszerben milyen irányba (jó vagy rossz), illetve milyen szinten (magas vagy alacsony) fogja kibontakoztatni.
Aki világra jön, nálunk az a fényre érkezik. VILÁG szavunk egyszerre jelenti, jeleníti a világosságot és a világmindenséget.
Foto: Kustár Zsuzsa: Névadó világtükör (lásd Képek jegyzéke a Könyves sarokban)
