Üdvözöljük a Csillagmese kuckó – Fényüzenet oldalon!

A kuckóban a szerves műveltséggel szeretnénk megismertetni Önöket az évkör, a hagyományok, a népmesék és műveltségünk több ága, valamint az asztrozófia segítségül hívásával.

Miért van erre szükség? Mert a szerves, természetes vagy eredendő műveltség megtartó erő. A természettel való kapcsolat elvesztése az emberség elvesztésével is jár. „Járunk emberséget tanulni”, hogy a Fehérló Péter meséből idézzünk. Ha előítélet mentesen együtt megyünk ezen az úton, új nézőponttal gazdagodunk, és ennek következtében megtanuljuk kezelni a velünk történt dolgokat, hogy ne érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, hosszú távon jobban eligazodjunk az „itt és most”-ban, önmagunkban és a körülöttünk lévő világban.

Az asztrálmitológia (csillagmítoszok, csillagmesék) és az asztrozófia (csillagbölcselet) alapján, a természet működésén, és a körülöttünk lévő égi környezet megismertetésén keresztül szeretnénk segíteni a képi gondolkodást, az értékőrzést, a tudatosodást és megértetni azt, hogy a tér-idő rendszer hogyan ad keretet a mindennapjainknak.

Az írásokkal tájékozódhatunk saját hagyományunkban, a magyar népművészetben, a szakrális művészetben (úgymint festett kazettás mennyezetek, freskók), és a magas művészetben tetten érhető tudás és képi gondolkodás segítségével. Nem kell újat kitalálnunk. Bőven van tanulnivaló és tanulság elődeink örökül hagyott tudásában és bölcsességében.

Az írásainkban nagy elődök nyomdokain járunk, akik az elmúlt évtizedekben újra felfedezték és feldolgozták eleink bölcsességét. Többek között Pap Gábor, Szántai Lajos, Molnár V. József, Paksi Zoltán, Végvári József, Hintalan László János, Szabó Antónia, Falvay Károly és Makoldi Sándor írásaiból merítünk, könyveik tanulságait, továbbá az előadásaikon elhangzottakat használjuk fel az írásainkban. Itt a világhálón rövidek a bejegyzések, és tudjuk, hogy nem helyettesítik a könyveket. A Könyves sarokban megadjuk a hivatkozott és felhasznált irodalmat, és reméljük, hogy írásaink alapján minél többen kedvet kapnak azok elolvasásához. A cél nem lehet kevesebb, mint az, hogy az őseinktől kapott hagyatékot megpróbáljuk továbbadni az utódainknak.

Az emberiség mindig is hasonlatok segítségével próbált közelebb kerülni a számára megfoghatatlan valósághoz. A képek – a körülöttünk lévő térhez és időhöz kapcsolt hasonlóságokon (analógiákon) keresztül – vezetnek be a képi gondolkodásba. A téridő a keret, amelyben az élet zajlik, mi is ezt a keretet hívjuk segítségül. A látás és gondolkodás ezen módja az ún. „függőleges gondolkodás”, az ég felé irányuló gondolkodás, a látható dolgok közötti hasonlatok felismerésén és megértésén alapul, nem pedig ok-okozati összefüggést ír le, mint ahogyan a „lineáris” tudományos és hétköznapi gondolkodás működik.

Tény, hogy napjainkban a bal agyfélteke racionális gondolkodása mellett hiányzik annak párja, a jobb agyfélteke teljesség-központú gondolkodása, és az intuitív megközelítés. C.G. Jung tapasztalata szerint a tudatalatti is képekben ad hírt magáról, a tudatalatti a világegyetem létező és működő őselvei, ősképei segítségével hozza felszínre azt, ami a teljesség megéléséhez szükséges, illetve ami összeköthet a világ azon részével, ami még számunkra hiányzik a teljességhez.

Hisszük, amit Márai Sándor is megfogalmazott: „Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”

Áldás van ezen az úton! Velünk tart?

Tisztelettel:

Nink Gabriella

a honlap szerkesztője